"Hol van mar az udzsvedur?", "Máshol sem adnak számlát!" – a józsefvárosi Négy Tigris piac kétségbeesett árusai ezeket a szavakat kiáltozták, amikor csütörtök reggel a MÁV képviselői egy csoport rendőr kíséretében megpróbálták átvenni a piac területét. Az első ütközet a helyiek győzelmével zárult, a harc azonban még csak most kezdődik.
Kik és miért akarják elbontani a piacot?
Június 16-án Kocsis Máté, a VIII. kerület fideszes polgármestere bejelentette, hogy a józsefvárosi piac üzemeltetőjének bérleti szerződésének felmondását kéri a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől és a MÁV Ingatlangazdálkodási Igazgatóságától.
Oka az volt, hogy a Négy Tigris piac területe „a feketekereskedelem melegágya”, árulnak ott illegálisan drogot, fegyvereket, csempészett holmit minden mennyiségben. A kerület szociális lakásokat, kulturális és sportberuházásokat tervez ide. A városrész eddig is jelentős fejlesztésekben részesült egy ilyen nehezen rendben tartott és ellenőrizhetetlen területet pedig itt az ideje felszámolni.
Álláspontja szerint a bezárás egyébként sem érinti a piac egész területét, így a piac tisztességes árusainak lehetőségük van arra, hogy könnyített módon jussanak olcsó üzlethelyiséghez a Kőbányai út túloldalán lévő ipartelepen. Ennek ugyan 130-150 tulajdonosa van, ám még mindig rendezettebbek a körülmények, mint a bezárásra ítélt területen. Ez azonban mind csak elmélet, amit valahogy kivitelezni is kell. Lássuk hát a múlt heti eseményeket.
A „józsefvárosi csata” első menete
A szerződésben megfogalmazott 150 napos felmondási határidő épp csütörtökön járt le.
Hűvös nap volt november 21-én, ám ez nem akadályozta meg az árusokat, hogy a megszokott időben kimenjenek munkahelyükre. Sokan megdöbbenten álltak az események előtt. Nem mindenki értesült róla, hogy a piac bezárását aznapra tűzték ki. A helyszínre érkező MÁV Zrt. képviselői és a rendőri kíséret azonban hamar egyértelművé tette a helyzetet.
Az első "csata" - reggeli tülekedés a főkapunál
A területet bérlő Komondor Kft. képviselője, Szabó György azonban a „vendégség” útját állta, arra hivatkozva, hogy bíróságon megtámadták a bérleti szerződés felmondását, és amíg nincs ítélet, addig nem adják át a helyet. Hosszú eredménytelen ácsorgás után a képviselő felek arra jutottak, hogy tárgyalni kell, így bevonultak a 4-es kapunál álló konténerirodák egyikébe.
Eközben kint néhány árus rögtönzött sajtótájékoztatót tart: "A víz mindig megtalálja a medrét" - mondja egyikőjük sejtelmesen. Egy másik szerint a piac bezárásával 3 millióan kerülnek utcára. Egyeseknek egyetlen bevételi forrását jelentette az a hely. Egyre több és több árus érzi úgy, hogy meg kell osztania véleményét. Újabb vízgazdálkodási metaforák következnek: "A kútban már nincs víz, ezért szállt rájuk az önkormányzat”.
Bő egy óra telt el, amikor felbukkant a MÁV képviselője, Korsós Boglárka, aki közölte, hogy jegyzőkönyvet vettek fel, de nem jutottak dűlőre. Számukra megszűnt a bérleti szerződés, a bérlő csütörtöktől jogtalanul tartózkodik ott. Ennek megfelelően rögzítik a víz- és villanyórák állását, illetve kezdeményezik ezek elzárását. Azt mondta, megtesznek minden lépést annak érdekében, hogy birtokba vehessék a területet.
„Néhány hetet nyerhetnek a józsefvárosi piac bérlői azzal, hogy megtámadták a bíróságon a bérleti szerződés felmondását, de a bezárásról szóló döntésen ez nem változtat” - nyilatkozott Kocsis Máté.
Ami azóta történt…
A mai napig nyitva a józsefvárosi piac. Vevő alig akad, egyre - másra költöznek át az árusok a Kőbányai út túloldalára, de sokan még abban reménykednek, hogy karácsonyig még itt kihúzzák. Újabb készleteket ugyan már nem rendelnek, de a meglévőket még próbálják gyorsan elpasszolni, aztán lehet, hogy ők is mennek.
Még mindig nyitva
Áram már csak generátorról érkezik, és ha víz sem lesz (annak elzárását külön kell kérni, és ennek átfutása hosszabb ideig tart), akkor a piac vezetése tartályos vízzel oldja meg a vízellátást, „Még talán olcsóbb is, mint amúgy” – jegyezte meg az egyik biztonsági őr.
Úgy látszik, a helyzet egyelőre beállt, de nem sokáig maradhat ez így. Most mind a két fél erőt gyűjt a következő csatára. Izgatottan várjuk a további fejleményeket.
A kínai népességszabályozás legvitatottabb kérdése kétségkívül az egykepolitika. Mára komoly társadalmi és gazdasági problémákat hívott életre az eredetileg egy generációra tervezett, de már 34 éve hatályban lévő szabály.
Reform szükségeltetik
Nemrégiben a kínai helyi média tudomására jutott, hogy Peking módosításokat helyez kilátásba a kimondottan népszerűtlen szabályozás, az egy gyermek politika tekintetében az idei év végére, vagy a jövő év elejére. A tervezett módosítás értelmében a családoknak lehetőségük nyílik egy második gyermek vállalására abban az esetben is, ha a szülők közül csak az egyiknek nincs testvére. Ez mindenképp enyhítést jelentene a jelenlegi politikához képest, hiszen ma csak az a család vállalhat második gyermeket, melyben mindkét szülő egyke. A jogszabály ilyen módon történő enyhítése mellet, szó van egy 2015 után hatályba léptethető szabályozás kidolgozásáról is, mellyel egy általános két gyermek politikát vezetnének be.[1]
"Egy gyermek politika" [5]
Az egy gyermek politika az ország lakosságának 63%-át fedi le. A hivatalos kínai értékelések szerint meghirdetése óta 400 millió olyan gyermek meg nem születéséhez vezetett, akik amúgy a világra jöttek volna, vagyis Kína lakossága az intézkedések nélkül ma 1,7 milliárd fő lenne.[2] A hatályban lévő egy gyermekes korlátozás azonban csak a városi térségekre értendő, a falvakban élő családok vállalhatnak két gyermeket is, abban az esetben, ha az első szülött gyermek lány. [3]
Több gyerek? – Büntetés!
A szabályok betartását a hatóságok büntetésekkel és kedvezményekkel igyekeznek kikényszeríteni. Azok a házaspárok, akik vállalják, hogy csak egy gyerekük lesz, különböző kedvezményekre jogosultak, mint például jobb munkahely, ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás. Azt a családot azonban, mely az előírtnál több gyermeket vállal jövedelemarányos pénzbírsággal sújtják, elvehetik tőlük az állami támogatást, nem vállalhatnak munkát a közszférában, továbbá elesnek az ingyenes oktatástól és az egészségügyi ellátástól.
A materiális jellegű büntetés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a pszichés nyomásra is, ugyanis az állam azt sugallja, hogy a több gyermeket vállaló szülők nem felelős tagjai a társadalomnak és megvetést érdemelnek.[2]
„Nemi alapú népirtás”
Egy előre be nem kalkulált, tulajdonképpen kezelhetetlen hatása az egykepolitikának a nemek aránytalan alakulása. Mint a legtöbb ázsiai ország, Kína is elfogult a fiúgyermekekkel. Számos család az abortusz mellett dönt, amikor megtudja, hogy születendő gyermekük neme lány, hiszen hagyományosan fiúgyermek születését tartják kívánatosnak. Így a világátlagnál jóval magasabb a férfiak aránya a nőkhöz képest, 118 férfi jut 100 nőre. Ez komoly frusztrációkhoz vezethet, mivel normál esetben ez az arány 103:107.[5]
Őszülő nemzet
Napjainkban, amikor már kezelendő problémává kezd válni az elöregedő kínai társadalom, a népességpolitikában tervezett változtatások kivitelezése löketet tudna adni a gazdaságnak mind rövid, mind hosszú távon. Kínában jelenleg a lakosság 8,5%-a 65 év feletti, és ez az arány a United Nations kutatásai alapján 2050-re közel 24%-ra fog emelkedni. Életre hívva ezzel azt a problémát, hogy egyre kevesebb az időseket támogatni tudó fiatal.
Egy gyermekes boldog család [6]
Kína egykepolitikájának következtében a teljes termékenységi ráta (Az a gyerekszám, melynek egy nő életet ad teljes élethossza alatt) 1975 óta 3-ról 1,6-ra csökkent. Az eredményezett csökkenés jelentősen hozzájárult Kína lenyűgöző növekvő gazdasági teljesítményéhez. Azonban a dolgozó korú lakosság elérte a csúcsát. Az öregedő társadalom pedig csökkenteni fogja Kína növekvő potenciálját és nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerre is.
Két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel a gazdaságnak, melyek abban az esetben lesznek esedékesek, ha a családok számára megengedett lesz több gyermek vállalása.
Az első, nagyobb valószínűségű feltevés alapján a teljes termékenységi ráta a jelenlegi 1,6-ról 1,8-ra növekedne az elkövetkezendő 5 évben, további 11 milliós újszülöttet eredményezve. Ezzel ellenben az agresszívabb forgatókönyv szerint 2-re emelkedne a teljes termékenységi ráta, 16 millió újszülött születéséhez vezetne az azonos időszakra. A közeljövőben szükségszerűen bekövetkező népességnövekedés a fentebb vázolt elképzelések alapján elérheti az évenkénti akár 0.3 százalékpontos növekedést is.
Ami pedig a hosszú távú elképzeléseket illeti, 2030 után, amikor a gyermekpolitikában történő változtatást követően megnövekedett számú, akkor már felnőtt korú fiatal belép a munkaerő piacra, mindenképp nagyarányú növekedést eredményezhet Kína gazdaságának.[1]
A kínai vezetés nagy döntés előtt áll. Egyrészt fentebb vázolt hamarosan bekövetkező, illetve napjainkban már jelentkező előre be nem kalkulált hatások, problémák alátámasztják, hogy Kína népességpolitikája egyre inkább revízióra szorul. Másrészt abban az esetben, ha a születésszabályozás szigorán lazítanak, az a gyors népességszaporulat vállalásával is jár. Melynek egyértelmű következménye, hogy az egyre növekvő számú lakosának élelmezését nem tudja majd hazai forrásból biztosítani, és egyben fel kell, hogy adja modernizációs, gazdasági törekvéseit.
2013.11. 18-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai
Tanszékének docense Dr. Salát Gergely tartott előadást „Gitárral a Nagyfal alatt – Rock zene
Kínában” címmel. Az előadás az említett egyetem Bölcsészet Tudományi Karán
került megrendezésre.
Dr. Salát Gergely egy igen érdekes kínai rock zenével nyitott,
megalapozva ezzel az egész előadás hangulatát.
Ezután a rock történetéről mesélt. Maga a műfaj angolszász eredetű, az 1950-es években alakult
ki. A blues, a country, a rock ’n roll, a rockabilly és a ghospel tekinthető a
gyökereinek, ezekből a stílusokból alakult ki a ma már külön műfajnak
tekintendő rock zene. Kínában a műfaj csak később vált ismertté és elfogadottá.
Eleinte, 1949-1980-ig a shidaiqu volt a legkedveltebb műfaj.
Ez a jazznek és a kínai népzenének volt az ötvözete. A nyugati hatás
eredményeként Shanghaiban alakult ki. A shidaiqu-t az 1949-es kommunizmus kialakulása miatt
betiltották. „Sárga zene” néven híresedett el, ami pornográf tartalmat jelöl. Aki
ezt hallgatta az bűncselekményt követett el, bár erre nem sok lehetőségük volt
az ott élőknek. Ebben az időszakban megszüntették a bárokat és a
kazettacsempészet sem volt lehetséges. Forradalmi dalok, mozgalmi nóták
jellemezték a korszakot, de ezekből is csekély számú volt jelen a zeneiparban.
Ezek természetesen dicsérték a rendszert, hirdették Mao Ce-tung nevét. Remek
példa erre a következő dalszöveg részlet:
„A kelet vörös, felkelt a Nap, Kínában megjelent Mao Ce-tung.” Az 1980-as évek végéig csak ezek a forradalmi indulók voltak
megengedettek, ezeken kívül csak néhány népdal lehetett jelen.
Ugyanezen időszakban csak egy „pár” kilométerrel arrébb
azonban újraéledtek a KNK-ból kitiltott shidaiqu stílusú zenék. Hongkongban és
Taiwanon újra virág korát élte az akkor már Gangtai-ra keresztelt stílus. Főbb
jellemzői a műfajnak a lassú tempó, a szerelmes hangulat és a „sziruposság”.
Mindezek ellenére a műfaj mégis közkedvelt volt és a mai napig is rendkívül
divatos Kínában. Az 1980-as év fordulatot hozott a zene terén. Sok külföldi
érkezett Kínába és ennek hatására, már a szerelemről és egyéb emberi
érzelmekről is lehetett énekelni, nem csak Mao Ce-tungról és a rendszerről.
A rock zene
Kínában
Kínaiul yaogun, ami rázás és gördülés jelentéssel bír. Náluk viszont nem csak az Európában megszokott
rock zene számít rocknak, hanem minden, amiben dob, gitár és basszus van. Érdekesség, hogy náluk ez még mindig megmaradt
szubkultúrának. Sokan hallgatnak rock zenét, azonban ez egy zárt közösség, úgy
mond kisebbség. Nálunk a rádiókban játszanak közkedveltebb rock zenéket (pl.:
Tankcsapda), azonban ott ez egyáltalán nem jellemző. Sőt! Ha Kínában sétálunk
és megkérdezünk egy átlagos embert, akkor nem fogja ismerni a rock zenekarokat.
A műfaj Peking egyetemi negyedeiben alakult ki, hiszen ide
sok-sok külföldi áramlott. Az ott élőknek ez egy hatalmas újdonság volt, hiszen
egy olyan zárt közösségben, mint amilyen Kína volt akkoriban, nagyon meglepő
volt az, hogy ekkora szabadsággal is lehet zenét írni, énekelni. Így hát megszületett a rock első generációja, az
észak-nyugati áramlat, avagy xibeifeng. Ez egy gyökérkereső mozgalom volt. Az
első énekesek abszolút képzetlenek voltak. A gyökerek Shaanxi tartományi
népdalokra vezethetők vissza. Ez nem egy túl fejlett tartomány, igazából
földművesek, parasztok lakták. Jellemző tehát a nyers és durva hang és
előadásmód.
A rock
megalapítója
Az első rock énekes Cui
Jian. Kínában őt tartják a rock nagyapjának. Egy tehetségkutatón indult,
ahol előadta a Yi wu suoyuo című számát. Magyarul annyit jelent: Akinek semmije
sincs.
Cui klasszikus zenei végzettséggel rendelkezik. 1984-ben
megalapította a Qiheban nevű együttest (Seven Ply Board – Hét rétegű deszka).
Nyugati-poprock stílusban játszottak, azonban túl nagy sikereket nem értek el,
viszont a rock történelmébe beírták magukat azzal, hogy ők használtak először
hangszereket. Szólóban viszont hatalmas sikereket ért el, koncertjein fiatalok
milliót ragadta magával. Rendkívül megmozgatta őket, hogy végre saját magukról énekelhetnek.
Az érzéseikről, vagy bármiről, ami éppen eszükbe jut.
A következő együttes, aki fontos szerepet töltött be a rock
történetben az ADC. Érdekesség, hogy
a tagjai között egy madagaszkári származású tag mellett a másik tag egy magyar
férfi volt. Ők adták ki az első kínai nagy lemezt. Rock ’n roll, az új nagy menetelés útján
címmel írták meg első dalukat, amivel 1989-ben a Tiananmen téri eseményeken is
részt vettek és a tér himnuszává is vált. Másik daluk Egy vörös rongydarab
címmel jelent meg, azonban ez be lett tiltva, hiszen élesen bírálta a
kommunizmust. A bandát Hobó munkásságához lehet hasonlítani, annyiban, hogy ők
is lázadók voltak, igen erőteljes politikai szövegeket írtak. Néhány címet még
érdemes megemlíteni a lemezről: Jiejue – Megoldás, Hongqixia de dau – Tojások a
vörös zászló alatt, Wuneng de liang – Erőtlenek ereje, Gei wo yidianr yanse –
Mutasd meg a színed. Ez a banda még azok közé tartozott, akik sajátos, eredeti
kínai rockot akartak csinálni, mint Cui Jian. Dalaikban a legkülönbözőbb kínai
hangszereket használták fel, hogy színesebbé és „kínaibbá” tegyék a rockot.
Erre jó példa egyébként még Cui Jian – Feile című száma.
Érdemes a klippet is megnézni, hiszen az egész a színpad
alatt játszódik, jelezve ezzel az underground jelleget. Ezzel a klippel zárnám is a rocknak ezen korszakát, hiszen
innen, az 1990-es évek elejétől egy új korszak indul, egy új nemzedékkel. A hős
kor, a kínai rock zene aranykora. Kopott albérletekben, egy gitárral a
világmegváltásról és a féktelen bulikról énekeltek. Akkora szabadságérzetük
volt ezeknek a fiataloknak, hogyha akarták volna sem lehetett volna betiltani
ezt a törekvést. Két irányzat alakult ki, az egyik, ami a nyugati elemeket
ötvözi a kínai stílussal, a másik pedig, ami csupán a nyugati mintát utánozza.
Az első irányzathoz tartozik az egyik legnagyobb együttes, Tangchao, akik hatalmas sikerre tettek
szert. Három lemezük jelent meg, még manapság is zenélnek. A banda nagy sikerű
fesztiválok headlinere. Legfőbb műfajuk a heavy metal volt. A front ember pekingi
opera énekesi végzettséggel rendelkezik, ez meg is mutatkozik a számaikban.
Témájuk a Han-kor, erre épülnek a klipjeik is.
Említésre méltó a He
Yong nevezetű együttes is, akik punk zenét játszottak, melyekben finoman
szólva kifejezték nem tetszésüket a világ felé. Egyik szövegük így szól: „A
világ, amiben élünk az egy szeméttelep”. Az énekesük később alkoholista lett,
majd öngyilkosságot kísérelt meg, de nem járt sikerrel.
Heibao is híres csapat, aki előszeretettel használja a baby szót, ebből is látszik ez, hogy ő azok közé tartozik, akik a nyugati stílust választották zenéjük alapjául. Íme tőlük is egy kis ízelítő.
A rock terjedésének jele az is, hogy létrehozták a Beijing
Midi Yinyue Xuexiao-t, azaz a Pekingi Zeneiskolát. Ez volt az első
professzionális zenei képzés Kínában. Ennek keretében rendezték meg a Midi
Modern Zenei Fesztivált, ami az első rock fesztiválként vált híressé és azóta
is ez vonzza a legnagyobb tömegeket. Vannak helyi Midi fesztiválok is, de a
központ az Peking maradt.
A következő rock zenei ciklus 1994-2000-ig a cenzúrák és az
anyagi ellehetetlenülés miatt a rock zene hanyatlásának kora. A
társadalompolitikai témák háttérbe szorultak, nem lehetett ebben a témában
zenélni. Közrejátszottak a pénzügyi kérdések is, hiszen rocksztárként közel sem
lehetett annyit keresni, mint amennyit pop énekesként, ezért a legtöbb rock
zenész áttért a popra, hiszen ott sokkal sikeresebbek lehettek. A hanyatlás
fontos oka még az, hogy meghalt Kurt Cobain és a Tangchao basszusgitárosa is. A
Tangchao tagja motorbalesetben halt meg, Kurt Cobain pedig fejbe lőtte magát.
Ezek alapján a többi rock zenész rájött, hogy a műfaj veszélyes, nem hogy nem
lehet belőle megélni, de még bele is lehet halni.
Ezután azonban a rock ismét újjászületett, jött a második
nemzedék, az új hang mozgalom, akik elváltak az első nemzedéktől. Csak a
nyugati irányzatokat követték, a legelterjedtebb stílusok pedig az extrem metal
és a post punk lettek.
Eddig nem lehetett külföldi CD-ket, kazettákat behozni,
ekkor azonban már olyan szintű nyilvánosságra tett szert a rock zenei törekvés,
hogy már folyóirat is jelent meg ilyen témában Zhongxing Yinyue címmel. Magyarul ez kemény stílusú zenét jelent. A folyóirat 2 havonta manapság is
megjelenik. A következő webcímen megtaláljátok az újság internetes elérhetőségét:
http://www.painkillermag.com/mag/?lang=en
A legnagyobb áttöréseket a 2000 utáni évek hozták. Rengeteg
kiadó jött létre, számos koncert került megrendezésre, külföldi lemezek
jelentek meg, a külföldi sztárok Kínában koncerteztek és ugyanígy a kínai
együttesek is koncerteztek külföldön.
A fesztiválok még inkább elterjedtek. Ugyanolyan jellegűek,
mint a hazai fesztiválok, csak sokkal nagyobb figyelmet szentelnek annak, hogy
hol rendezik meg. A választás mindig gyönyörű
természeti helyekre esik, mint például a Havas hegy vagy a Füves puszta
fesztivál.
Kis érdekesség, hogy 2003-ban a Rolling Stones, 2013-ban
pedig a Metallica is koncertet adott Kínában.
Az előadás végén Salát Gergely mutatott még néhány olyan
zenét, ami jellemzi a kínai rockot. A következőkben ezeknek a linkjeit találjátok.
Számomra a legérdekesebb a Mi san dao. Ez egy skinhead
banda, akik arról énekelnek, hogy mennyire utálják a rendőröket. A klip egy úri
ember arcával indul, aki horogkeresztes maszkot visel, hiszen ez náluk nem
olyan jelentőséggel bír, mint nálunk és nem is tiltott jelkép. Meglepett ez a
klip, hiszen sok helyről hallhatjuk, hogy az emberek úgy gondolnak Kínára, mint
egy olyan helyre, ahol hatalmas szigorban élnek az emberek és a kommunizmus
hatásai erősen érzékelhetőek. Ez a klip megmutatja mindenki számára, hogy a
valóság nem teljesen így néz ki, hiszen ha így lenne, akkor nyilván nem
kerülhetett volna napvilágra ez a klip sem. Itt van tehát ez a zene is, érdemes
meghallgatni: http://www.youtube.com/watch?v=p4finc4xlFQ
A Carsick Cars - Zhong Nan Hai című száma sem elhanyagolható,
hiszen a cím egy cigaretta márkát jelöl, azonban azt tudnunk kell, hogy a szó
jelentése: pártvezetők. A klipben az
énekes „cigi után sóvárog”, de igencsak kérdéses, hogy valójában is erről
szól-e ez a dal. http://www.youtube.com/watch?v=aLhQxXfKd7Y
Igen érdekes a következő férfi is. Nem vallja magát
transzvesztitának, de azért szeret női ruhákba öltözni és sminkelni is. Ő lenne tehát a
következő: http://www.youtube.com/watch?v=dj8vZ4VJJfE
Az orvosi személyzet veszélyben van Pekingben, derült ki Yang Wanli, Peng Yining és Tang Yue által készített jelentés alapján. A kínai közvéleményt komolyan megrázta a neves pekingi orvos Dr. Wang Yunije halála, akit október 25-én gyilkolt meg az egyik páciense, aki elégedetlen volt a doktor által rajta végzett orrműtéttel. A beteg egy 30 centis késsel szúrta le Wangot, aki a támadást követően belehalt súlyos mellkasi sérüléseibe. A 49 éves férfi volt az eddigi utolsó áldozata a gyorsan terjedő erőszakos támadásoknak.
Az egészségügyi alkalmazottak elleni támadások, a Kínai Kórházi Egyesület szerint, átlagosan majdnem minden második héten előfordulnak. Csak az elmúlt két hétben 6 komoly támadás történt. A fül-orr-gégészet részlegen dolgozók, sztrájkot hirdettek, a kollégájuk elleni támadás válaszaként. Ez az incidens egy országszerte elterjedő tiltakozást eredményezett az egészségügyi területen dolgozók körében, akik követelik a nagyobb védelmet és a nagyobb biztonságot a kórházakban.
Tiltakozó orvosok Wenlingben [2]
A lakosság nagy részét sokkolta az eset, azonban voltak olyanok is, akik a felháborodással ellentétes oldalon álltak: „Hallottam, amint egy bámészkodó azt mondta, kár, hogy csak egy doktor halt meg.”- nyilatkozta egy orvos Wenlingben, aki a neve elhallgatását kérte.
A betegek bizalma megromlott
„Nem bírtam abbahagyni a sírást, amikor az Interneten olvastam, hogy mi történt.” mondta Jiang Li, aki egy szintén abban a kórházban dolgozó közeli rokona. „Levegőt venni sem tudtam, amíg meg nem láttam a nevet. Hála Istennek, nem az én rokonom volt az.”
Wang karrierjének részletei még most is elérhetőek a Haodf-on, ami Kína legnagyobb Internetes platformja az orvosi szakmához, amely információkat biztosít a kórházakról, az orvosokról és a kezelésekről. Egy páciens üzente még mindig olvasható az oldalon, melyben megköszöni Wangnak az elvégzett műtétet.
Jiang szerint, Wangnak nagyon jó szakmai hírneve volt, de sajnos, az orvos-beteg kapcsolatok megromlottak pár doktor viselkedése miatt.
„Néhány orvos azzal keres több pénzt, hogy drága gyógyszereket írnak fel egyszerű betegségekre is vagy arra kérik a betegeket, hogy szükségtelen egészségügyi ellenőrzéseket vállaljanak. Ez a fajta viselkedés okozta a betegek bizalmának megromlását.” mondta Jiang.
A Nemzetközi Egészségügyi és Családtervező Bizottság 2012-ben publikált statisztikái azt mutatták, hogy az engedéllyel rendelkező orvosok száma 2006 és 2011 között 17,5 %-kal nőtt Kínában. 2011-ben körülbelül 2,5 millió engedéllyel rendelkező orvos volt az országban. Ugyanakkor, a kórházat látogató betegek száma több mint 60 százalékkal nőtt, mely 2011-ben összesen 63 milliárd, s emellett a fekvőbetegek aránya pedig több mint 90%-kal nőtt meg.
A kínai egészségügyi szakmával szemben elvárt, hogy több mint 6 milliárd beteget lássanak el minden évben, de alacsony bérek mellett. Az orvosok a vidéki területeken kb. 3 000 yuant keresnek havonta, miközben a városokban ugyanezért 8 000 – 9 000-et kapnak. Ez párosítva a kemény terheléssel, ahhoz vezetett, hogy sokan fordultak más pénzkeresési módokhoz, mint szükségtelen gyógyszerek vagy kezelések felírása, alkalmanként kenőpénz elfogadása a betegektől a megfelelő orvosi figyelemért.
"Ne legyen orvos!" [3]
A kínai kórházak közel 80 százalékában tapasztaltak erőszakot, amely az érintett orvosoknál mentális és fizikai egészségük sérülését okozott. A Kínai Kórházszövetség felmérése alapján, 316 kórházban az orvosok több mint fele a megkérdezésük során azt mondta, hogy a munkakörülmények szegényesek voltak és közel 40 százalékuk azt fontolgatja, kilép, elhagyja az orvosi szakmát és keres valami más alternatívát. A kórház-beteg kapcsolatok helyrehozása végett, néhány város saját regionális egészségügyi közvetítői bizottságot hozott létre.
Mióta 2011-ben ezek megalapításra kerültek jelentősen lecsökkentek a konfliktusok. „Hogy elkerüljük a problémákat, minden ellenőrzésre érkező gyerekről készítünk egy fényképet.” – mondta Gao Man, a 33 éves ápoló a pekingi Központi Gyermekgyógyászati Intézetből. Gao elmondása szerint, a szülők néha panaszkodnak, hogy a gyermeküknek rózsahimlője van, vagy vírusos fertőzése, amely bőrkiütést eredményez, vagy lefogyott, míg a kórházban kezelték, és hibáztatják az orvosokat, hogy nem megfelelően kezeljük őket. „ De mi nem tudjuk, hogy vajon a velünk való találkozás előtt vagy után betegedett meg rózsahimlővel.” Az orvosok és betegek közötti kapcsolat eléggé nehézkes. Amikor probléma adódik, jobb, hogy van fényképes bizonyíték a gyerekek állapotáról.
Internetes irányelvek
A növekvő számú erőszakos esetek miatt a kórházakban néhány nem hivatalos Internetes oldal orvosoknak szánt útmutatásokkal rukkolt elő. Az irányelvek 31 pontot tartalmaznak, melyek közül az utolsó: „Emlékeztesd magadat, hogy, a beteg, aki veled szemben ül, lehet, hogy a bíróságra visz.”
„Ha ez a fajta erőszak tovább folytatódik, nem fogják teljes mértékben elhatározni magukat az életmentés mellett. Nem tisztelnek minket, és nem védenek meg minket, tehát ki fog megvédeni minket, mikor éppen másokat mentünk? - kérdezi Yu Keyi, a Peking Union Medical College Hospital orvosa.
A Nemzetközi Egészségügyi és Családtervező Bizottság nemrégiben bejelentette, hogy magasabb szintű biztonságot fog biztosítani a kórházakban. Múlt évben, a bizottság és a Közbiztonsági Minisztérium közösen kiadott egy közleményt, melyben vállalja, hogy garantálják a kórházi dolgozók biztonságát. „Jelenleg amink van az csak egy kevés biztonsági őr gumibottal felfegyverezve. Néhányan közülük több mint 50 évesek, és tehetetlenek ha egy komolyabb eset bekövetkezik. Emellett a kórházi szobákban is ritkán találni jelzőgombot.”- mondja Yu, aki az utóbbi hat hónapot Saint Louisban (USA) töltötte.
Yu azt is elmondta, teljesen lenyűgözte az amerikai kórházak az őrsége, és a biztonsági tervek, melyek biztosítják, az egészségügyi dolgozok védelmét. „Egy részletes útmutató is van, mely elmondja, hogyan kezeljük a kórházi erőszakot. Az esetek osztályozása színkódokkal van megjelölve, így az emberek tisztában vannak a helyzetekkel, valamint a reflektációs lehetőségeikkel.
Alapvető értékek
Liu Xiaojing nővér szerint, jó látni, hogy mind a betegek, mind a kórházak részéről magas szintű az együttműködés a törvénnyel: „Egyszer egy orvosi gondatlansági esetet nyújtottak be, ahol mindkét fél a törvényes csatornákon keresztül látta a megoldást, nem pedig harcban. Minden kórháznak vannak elszánt ügyvédjei és a betegek megkaphatják a megfelelő jogi segítséget.”
Az elégedetlen betegek pedig be tudják jegyezni a panaszaikat, a kórházi hatóságok pedig visszajelzést küldenek. „De senkit sem hallottam csúnyán beszélni vagy erőszakosan viselkedni a kórházban, Kínával ellentétben, ahol szinte mindennapi eset.” –mondta.
Xiaojing elmondása szerint a kínai kórházak nem szerepelnek a közbiztonsági területek sorában, ami azt jelenti, hogy az erőszakos bűnelkövetők nem is büntethetők a zavarkeltés miatt. A szakértők most szorgalmazzák a közbiztonsági hivatalnál, hogy kórházak szerepeljenek a közbiztonságilag védett területek között és sürgetik egy olyan törvény megalkotását, amely biztosítja az egészségügyi szakemberek magasabb szintű védelmét.
Yang Wanli, Peng Yining és Tang Yue összefoglalóját [1] fordította Sárempek Fanni.
Források:
[1] http://usa.chinadaily.com.cn/china/2013-11/04/content_17078007.htm
A egész világot bejárták azok a képek amelyek a ázsiai óriás darázs (Vespa mandarinia) támadásairól készítettek az elmúlt hónapokban. A ősz folyamán rekord számú támadást és halálos esetet jegyeztek fel a kínai Senhszi tartományban, legfrissebb források szerint már 42 halálos áldozata van a felajzott támadásoknak és több mint 1600 embert kell kórházban ápolni ezek közül 37-en most is válságos állapotban vannak.
Az óriás darázs Ázsiában őshonos és a világ legnagyobb darázsfaja. Megtalálható többek között Koreában (ahol parancsnok méhnek nevezik), Kínában, Tajvanon (ahol tigris fejű méhnek hívják), Indiában és Sri Lankán, de leggyakrabban Japán mezőgazdasági térségeiben fordul elő (ahol óriás veréb méhnek hívják). Itt évi 30-40 halálos áldozata van a támadásoknak. Hozzá kell tenni, hogy már Amerikában is feljegyeztek támadásokat.
A darázs párzási időszaka éppen ősszel kezdődik - ilyenkor kifejezetten agresszívak - azonban csak decemberig aktívak. A legtöbb támadás a gyanútlan mezőgazdasági dolgozókat és az iskolásokat éri a tantermekben.
Mitől olyan veszélyesek?
Egy kifejlett példány teste körülbelül 3-5 cm hosszig terjed, ami nagyjából annyi, mint egy felnőtt ember hüvelykujja. Fullánkja 6mm-es.
Néhány "átlagos" példány (forrás: 444.hu)
Az áldozat tehetetlen a gyilkos darazsakkal szemben. A menekülés csak még jobban felhergeli őket és céltalan, hiszen 45 km/órás sebességgel képesek üldözni áldozatukat. Egy áldozat testén 200-nál is több csípést találtak. Ami pedig további bajt jelent, hogy a darazsakat vonzza az emberi izzadtság, az alkohol és minden étel és ital illata.
Mérge elpusztítja a vörösvértesteket, csípése szervi elégtelenséghez és könnyen halálhoz vezet. Ennél még veszélyesebb az allergiás reakció, amit a rovar csípése kivált. Az érrendszer olyannyira kitágul, hogy gyakorlatilag megáll benne a vér, gyakorlatilag elvérzel a saját érrendszereden beül, mindez pedig fulladással és szívinfarktussal járhat együtt. Ha ez mind nem lenne elég, eközben rágó szájszervével hatalmas lyukakat mar a bőrbe, ami az áldozatok szerint olyan érzés, mintha "forró körmökkel" vájnának a bőrödbe.
Mivel táplálkoznak?
A darázs intenzív ragadozó. Nem csak az emberre veszélyes, rendkívül súlyos károkat okoz a gazdaságban is. Közepes és nagyméretű rovarokat, például méheket, más darazsakat és sáskákat falnak fel. Egy-egy méhkaptár ellen összehangolt támadást indítanak. 40-50 óriásdarázs pillanatok alatt teljesen ki tud irtani egy kaptárt, mialatt egy darázs percenként könnyedén megöl 40 méhecskét. Így méhcsaládok tízezreit pusztítják el évente, csak Japánban, ezután pedig lárváikat megetetik a méhek lárváival.
Miért pont most? Miért ilyen intenzíven?
Egy kaptár ˙(forrás: dailymail.co.uk)
A választ a klímában és ezzel kapcsolatban a globális felmelegedésben kell keresnünk. Kínában az elmúlt években nagy a meleg és a szárazság. Ez az időjárás kedvez a darazsaknak, így túlszaporodtak és fészkeik elérték a városokat is.
Kína próbál környezettudatosabb politikát folytatni, ám sajnálatos módon az ennek kapcsán megnövekedett méretű erdők és növényzet is kedveznek a darázs terjedésének. Emellett a permetezés miatt természetes ellenségeik egyre kisebb számban akadnak például egyes madarak és pókok.
Mindezek ellenére a darazsak biológiai fontossága sem alulbecsülendő, ennek ellenére túlszaporodásuk igen veszélyes és káros. Tajvanon az ázsiai óriásdarazsat nagy mennyiségben vadásszák, cefrésítik és alkoholos italt készítenek belőle, Japánban pedig létezik egy ital, a VAAM energiaital, amelyben a darázsból kivont aminosavak is jelentős szerepet játszanak.
Hogyan védekeznek ellene Kínában?
"Csináldmagad" darázsirtás (forrás: qz.com)
Ennek már a fele sem tréfa. A magatehetetlen kínaiak már a hadsereget is bevetik a gyilkos darazsak ellen. Katonai lángszóróval irtják a fészkeket kevés sikerrel. A gyilkos darazsak megállíthatatlan tempóban szaporodnak.
Ha pedig éppen más dolga van a gárdának, akkor a helybélieknek kell kézbe venni az ügyet. A felhasznált eszközök rendkívül változatosak. Felhasználják a víz, a tűz, a méreg, a füst és a tűzoltóság erejét is. Az egyik ilyen népi módszer az, hogy egy pálca végére rongyot kötnek, amit benzinbe mártanak, és ezt tartják a darázsfészek alá. Ezzel a módszerrel csak az a bökkenő, hogy nem elég forró.
A tűzoltók hegesztőpisztolyokkal próbálkoznak újabban, ami 2000 fokon képes égni. Így kb. 5 perc alatt pusztítják el a fészket a menekülésre képtelen darazsakkal együtt. Mások dupla falú zsákot húznak a fészek köré egy botra erősített szerkezet segítségével. A csapdába esett állatokat utána már könnyű legyilkolni. Ezekkel az új módszerekkel tíz percre csökkent az eddig egyórás tusa, ami felgyorsítja a darázsirtást, így pedig egyetlen hét alatt akár 300 fészektől is megszabadulhatnak a kínaiak. Mindeddig "csupán" 710 darázsfészket sikerült eltörölni.
Mint minden társadalomban, Kínában is egyre több negatív hatás éri a pártában maradt lányokat. Gonosz megjegyzések és csúfolódások kísérik útjukat, egyes társadalmakban még hajlott korukban is tegezik őket, ezzel tagadva meg tőlük a férjezett asszonyoknak kijáró tiszteletet.
A kínai mentalitással kapcsolatban általában a kényszeres hagyománykövetés jut eszünkbe. Az ősi tradíciók követése, a szülők tisztelete, a becsület óvása mindenek felett. Ezért is kényes téma a középkorú nők egyedülállósága. Más kultúrákban a hasonló korú egyedülálló nőket karrieristáknak hívják, akik előbb egzisztenciát szereznek és csak ezután gondolkodnak a család alapításon. Fontos számukra az anyagi függetlenség, az önállóság, a tudat hogy az életüket kézben tartják. Természetesen ez elképzelhetetlen egy Kína kaliberű ország esetén, ahol a hatóságok negatív kampányba kezdtek a vénlány lét felszámolására segítségül hívva a média erejét. A hagyományokból kiindulva eleve feszélyezve érezték magukat a pártában maradt hölgyek, ezek után következtek a sértő kifejezések, mint a "leftover" vagy akár "shèngnǚ (剩女)", amely magyar fordításban annyit tesz hogy maradék nő. Xinhua szótár (Kína hivatalos értelmező kéziszótára) készítése során is felvetődött a shèngnǚ kifejezés felvétele, de szerencsére lemondtak az ötletről, mert bántónak érezték. A durván degradáló terminust a média viszont agresszívan terjeszti, melynek következményeként még nagyobb nyomás nehezedik a kínai nőkre.
A pár nélküli nők kor és terület szerinti megoszlása Kínában
A média továbbment a címkék felaggatásánál és külön kategóriába sorolta be a hölgyeket, amelyet a "Tudd meg, hogy a maradéknők melyik típusába tartozol!" cimű cikkben közölt. Három kategóriát hozott létre, amelyek életkor és gazdasági státusz alapján osztályoznak:
1) sheng dou shi típus: leginkább harcos maradék néven magyarítható. Ahogy a névből már sejteni lehet, ide azok a 25-27 éves nők tartoznak, „akiknek még van bátorságuk, hogy harcoljanak egy partnerért”.
2) bi sheng ke típus: Ide a 28-30 évesek tartoznak, akiknek korlátozott lehetőségeik vannak egy romantikus kapcsolatra, de a legjobb, ha nem is erőlködnek már.
3) qi tian da sheng típus: a 35 feletti egyedülálló nők. Az elnevezés egy régi kínai mesére, A majom király történetére utal.
A szabályozás dióhéjban
A vénlányok, úgymond elterjedésében komoly szerepet játszottak a kormány egyéb intézkedései. Köztudott hogy Kínában bevezették az egyke politikát, hogy tudatosan szabjanak gátat a gyors népesség növekedésnek. Hivatalosan 4 fő eleme van :
A.Késői házasságkötés
B.Késői szülés
C.„Egy házaspár – egy gyerek”
D.„Jobb minőségű csecsemők”
Ez azt jelenti, hogy viszonylag magas a házasságkötés korhatára (nőknek 20 év, férfiaknak 22 év), a párokat arra ösztönzik, hogy későn vállaljanak gyermeket, és ekkor is csak egyet, a két gyermekes párok egyik tagját – hivatalos szó használat szerint – „rábeszélik”, hogy sterilizáltassa magát, valamint ha a magzat nagy eséllyel valamilyen fogyatékossággal születne, törvény kötelezi az anyát az abortuszra. A gyakorlatban a népesség szabályozás eszközei helyenként változnak, és a szelíd feddéstől a különböző kedvezmények megvonásán át, a kényszerített abortuszig terjedhetnek.
A párválasztás nehézségei
A törvény sikeressége kérdéses, hiszen vidéken a házaspárok többségének több gyereke van. Ezenfelül a magányos nők helyzetét sem könnyíti meg, mivel ha csak egy gyerek vállalható akkor “inkább fiú legyen” elv az uralkodó. Így érthető a jelentős eltérés a nemek megoszlásában: a kínai Nemzeti Statisztikai Iroda nemrég kimutatta, hogy körülbelül 20 millióval több 30 év alatti férfi él az országban, mint nő.
A megfelelő társ megtalálása nehéz feladat
Ez közel sem jelenti azt hogy könnyű lenne a pár választás folyamata, ugyanis a kínai férfiak életkor és iskolai végzettség alapján lefelé házasodnak. Elterjedt az a vélemény, hogy a legjobb partinak számító, "A" kategóriás férfiak "B" kategóriás nőket vesznek el, a "B" kategóriás férfiak pedig "C" kategóriás nőket, és így tovább, tehát végül az "A" kategóriás nők és a házasság szempontjából legkevésbé vonzó férfiak maradnak egyedül.
A családok szégyellik ha túlkoros szinglilányuk van. 1950-es években az átlagos városi nő még 20 éves kora előtt elkelt. A felsőfokú tanulmányok elterjedésével ez az életkor emelkedett, de a nők többsége még az 1980-as években is 25 éves kora előtt férjhez ment. A BBC riportja szerint manapság Kínában a házasság kötéshez ideális kor lélektani határa 27 év körül van, egy 2010-ben készült felmérés szerint tízből kilenc kínai férfi úgy gondolja, ennyi idős korára egy tisztességes nő már legyen férjnél.
A kínai állami média 2007 óta használja a shèngnǚ, vagyis vénlány kifejezést. Ebben az évben hívta fel a kormány a figyelmet arra, hogy az egykepolitika és a lánymagzatok elvetélése miatt kialakult nemi kiegyensúlyozatlanság súlyos gondot jelent az országban. Sokan úgy vélik hogy a nyilvánvaló férfi többség mellett könnyű lenne a hölgyeknek ideális párt találni,a kialakult sikertelenséget a nők válogatós kedvére írják. Ez ésszerű következtetés, de ezen felül számos oka van a kudarcnak.
Házassági felmérést végeztek 2010-ben melynek eredménye a következő:A megkérdezettek 45% aggódik azon, hogy ha most férjhez mennek akkor 5 házasság kötésből egy válással fog végződni; 42% a szabadságát félti, 37,5 % a család felelősségétől fél, 31% a lakás miatt aggódik. Nem is beszélve a férfiak elvárásairól: szép, okos, család centrikus nőt keresnek, aki hajlandó feláldozni a karrierjét, hogy több időt töltsön a házimunka elvégzésével és a gyermekneveléssel.
Tehát nincs könnyű dolguk a kínai nőknek, ha minden elvárásnak meg akarnak felelni. Nem csak a család részéről nehezedik rájuk súlyos nyomás, hanem a kormány is szorgalmazza mielőbbi férjhez menésüket. Az állami házasság szervezés megoldás lenne a pár nélkül maradt frusztrált férfiak számának csökkentésére. De nem oldaná meg a nemek közti súlyos mértékű eltolódás problémáját. Minden esetre a szándék nemes, még ha a kivitelezés hagy maga után némi kivetnivalót.
Kína jelenleg egy „városi forradalmat” él meg. Több millió bevándorló telepedik le a városokban évről évre. 2011 óta, először a történelemben, Kína népességének több mint fele (690 millió ember) városokban él. A következő 15-20 évben a számítások szerint további 300-400 millió ember költözik be a városokba. Li Keqiang új miniszterelnök nemrég felvetette, hogy gyorsulnia kellene az urbanizációnak, továbbá kijelentette, hogy Kína jövőbeni gazdasági növekedésének ez lenne az elsődleges „mozgatórugója”.
Azonban Kína városi álma kisiklani látszik. Mindennek oka pedig (a tömeges bevándorlás mellett) az, hogy nincs elég megfizethető lakás a város szegényebb rétegei számára.
Az 1990-es évekig a városok súlyos lakáshiányban szenvedtek. Zsúfoltan és szegényes körülmények között éltek a városok egyes részein. Az elmúlt két évtizedben a városok egy egyedül álló lakásprivatizációt éltek meg. A kínai kormány kedvezményes áron eladta az állami bérlakásokat, ösztönözve ezzel a fejlesztőket, hogy új magán lakásokat biztosítsanak, valamint véget vetett az állami lakás ellátásnak.
A beáramló hazai és a nemzetközi befektetéseknek köszönhetően, példátlan ingatlanpiaci fellendülés volt a kínai városokban. 2000 és 2010 között, az Economist Intelligence Unit szerint, Kínában nagyjából kétszer annyi ház épült, mint amennyi jelenleg az Egyesült Királyságban van. Ennek eredményeként az állapot jelentősen javult. Az egy főre jutó lakótér 1980-ban még csak 43 négyzetláb volt. Azonban 2010-re ez a szám 340-re nőtt (bár ez még mindig sokkal kevesebb, mint az USA-ban). 2010-ben a háztartások már több mint a fele magántulajdonban volt, míg 1980-ban számuk országosan csak 20%-ot tett ki.
Megfizethetetlen lakásárak
Időközben a lakások árai az egekbe szöktek a nagyvárosokban. 2000 és 2010 között az országos átlag lakásár 250%-kal emelkedett. A lakás ár-bevétel arány Kína jelentős részét „súlyosan megfizethetetlen” kategóriába sorolja. A nagyvárosokban, mint Peking és Sanghaj, egy szerény lakást több millió yuanbe kerül megvásárolni, és több ezer yuan bérelni, így a lakhatás megfizethetősége nagy gondot okoz a legtöbb kis-és közepes jövedelmű háztartásoknak. A városi szegényeknek nincs más választásuk, minthogy alagsori szobákban és óvóhelyeken, elhagyott konténereknél, tetőtéri lakásokban és csoportosan bérelt apartmanokban éljenek, formálva ezzel különféle a nyomornegyed közösségeihez hasonló kommunákat.
A tipikus városi szegényeken kívül (mint a migránsok és a régi / beteg / fogyatékkal élők városi lakosok) a főiskolát végzettek és a fiatal szakemberek sem engedhetik meg maguknak, hogy rendes körülmények között lakjanak. Például Pekingben, több tízezer diplomás él szűk, szögletes szobákban Tangjialingben, egy poros faluban Pekingen kívül, és órákat tölt munkába járással minden nap.
Emellett számos „szellemvárosba” ütközhetünk, amelyek tele vannak üresen álló, új építésű apartmanokkal. Viszont ezek a lakások nem a város szegényei számára vannak. A kecsegtető befektetési lehetőségek és az alacsony bérek miatt, az ipar őrületes tempóban épített fel újabb és újabb lakónegyedeket, városrészeket, sőt egész városokat. A becslések szerint 2010 végén több mint 60 millió üresen álló lakás és ingatlan volt Kínában, amelybe közel 250 millió ember költözhetett volna be. Viszont a középosztály gyarapodásának üteme közelébe sem ért a lakások számának, és az alsóbb rétegek a magas árak miatt nem tudják megfizetni ezeket az otthonokat.
Újépítésű "szellemváros" [2]
Megoldásokat keresnek
Szembesülve a növekvő elégedetlenséggel a központi kormányzat hatalmas pénzeket fektetett az alacsony jövedelmű lakótelep fejlesztésekbe. A 2010-es év fordulópontot jelentett, mivel 5,9 millió támogatott lakás felépítésébe kezdtek bele, amiből 3,7 milliót sikerült lényegében teljesen befejezni az év végére. 2011 és 2015 között további 36 millió megfizethető áru lakás megépítésére tett ígéretet a vezetés.
Habár ezek biztató célok, a kivitelezésük eddig még váratott magára. Jelentések szerint a helyi önkormányzatok a cél elérése érdekében már meglévő lakásokat címkéznek fel új és megfizethető jelzőkkel, valamint ezek a lakó épületek távoli helyeken találhatóak szegényes állapotban. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a jobb állapotú és könnyebben megközelíthető támogatott lakások a nagyobb egyetemeken, a minisztériumokban, és más kormányzati szerveknél dolgozók kezében vannak.
Ami a bevándorlókat illeti, akik vidékről érkeznek a városba, a helyzet teljesen más. A Hukou-rendszer (kínai belső migráció szabályozására jött létre, gyakran belső útlevélrendszernek is nevezik) alapján a migránsok-annak ellenére, hogy hosszú ideje a városban élnek és dolgoznak- nem tekinthetőek legális helyi lakóknak, nem részesülnek állami szociális juttatásokban, így a támogatott lakásokhoz sem tudnak hozzájutni.
„Mindaddig, amíg a városlakók egyharmadát a városi polgárjoggal nem rendelkező migránsok teszik ki, addig az urbanizáció Kínában befejezetlen marad.”- vitatja Huang Youqin (egyetemi professzor, Albany)
Huang Youqin cikke [1] alapján készítette Somodi Zsófia
„Amikor kialakult az írott képek rendje, nem kellett többé zsinórt csomózgatni; madárnyomok adták az ötletet ahhoz, hogy megteremtődjék az írás, mely kimondott szavainknak testi formát ad, a művészi szépségnek pedig lakóhelyet biztosít. Amikor Cangjie feltalálta az írást, a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben; amikor pedig a Sárga Császár alkalmazni kezdte, hivatalnokai rendet tudtak tartani, s képesek voltak a nép helyzetét helyesen megítélni…” (Tőkei Ferenc fordítása).
Ez hát a legendája a kínai írásjegyek kialakulásának. A világ egyik legősibb írása, mely képes volt fent maradni a történelem viharai között, átment számos megújítási kísérleten, és az idő vasfogán. Az utóbbi évtizedek technikai fejlődése és világunk elkényelmesedése megváltoztatta a dolgokat.
„Ti bi wang zi” A kifejezés annyit tesz, tedd le a tollat és felejtsd el az írást. De mit jelent ez? A gépírás megjelenése után, majd annak terjedésével párhuzamosan megjelent a kézírás hanyatlásának jelensége, mely a számítógépek és mobiltelefonok robbanásszerű terjedése csak felerősített. A lényeg, mivel ma már szinte mindenki számítógépen vagy mobiltelefonokon ír, az olyan nyelvek írását használó emberek, mint a kínai, elkezdték elfelejteni hogyan is írjanak le bizonyos szavakat. 2010 áprilisában a China Youth Daily újság több mint kétezer embert kérdezett meg, akik közül 83%-nak problémái voltak az írásjegyekkel. De ezzel még nincs vége. A Dayang Net nevű hírportál megkérdezettjeinek 80%-a vallotta be, hogy nincs minden rendben a kézírással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy egyelőre csak az írásjegyek egy részét felejtették el a megkérdezettek. De ha így halad a tendencia súlyos gondok elé néz a „hanzi”. Egy másik felmérésben, melyet ugyancsak a Dayang végzett, a megkérdezettek 43%-a mondta azt, hogy napi szinten használja a számítógépet munkája során, és másik 43% vallotta be azt, hogy csak aláírásnál vagy nyomtatványok kitöltésénél használ kézírást.
Ahogy fentebb írtam, a kínai írásjegyek számos modernizációs kísérleten mentek keresztül, melyek nem csak magát az írásjegyeket próbálták megváltoztatni, de néhány próbálkozás az írás latinizálására is kiterjedt. Ezek gyökerei a nyugati misszionáriusok első megjelenéséhez nyúlnak, akik a 16. században kezdték tevékenységüket az országban. Szükségük volt egy európai szemmel egyesszerűbb írásra, melynek segítségével ők is megtanulhatták az írott nyelvet, illetve a többségében analfabéta népet is a Biblia felé terelhették. A folyamatos reformkísérletek vitákat is kiváltottak. Nem volt megegyezés arról sem, hogy elég-e egy kiegészítésként szolgáló latin betűs jelrendszert kialakítani, vagy akkor már az egész írást felváltó, új, latin betűs írást alkossanak meg.
A kínai írásjegyek - 汉字 (hànzì)
1912-13 között konferenciát is tartottak a témában, mely kialakította az első félhivatalos verziót, melynek neve Zhùyīn fúhào (注音符號 - fonetikus szimbólumok). Első körben még csak gyerekkönyvekben és különböző irományokban használták és az olvasásoktatásának megkönnyítésére szolgált. A húszas évek közepén tudósok egy csoportja megalkotta a Guóyǔ luómǎzì-t (国语罗马 – Nemzeti Nyelvi Romanizáció). Ez már az Oktatási Minisztérium jóváhagyását is elnyerte, és arra a problémára kínált megoldást, hogy az azonos hangalakú, ám más hangsúllyal ejtendő szavakat - melyek jelölése okozta a legnagyobb gondot a latin betűkkel - úgy oldották meg, hogy a négy hangsúllyal kiejtett és ezáltal más és más értelmet nyert szavakat különböző betűzéssel írnák le. Íme egy példa: A fen (分 – eloszt), fern (坟 – sír, sírkő), feen (粉 – por), fenn (份 – újság). Bár máshogy írjuk, ugyan úgy kell ejteni őket. Végül nem lett széles körben elfogadott, így más megoldás után kellett nézni.
A válasza kérdésre az északi szomszédtól, a Szovjetunióból érkezett. Ezekben az időkben rengeteg kínai emigráns élt a Szovjetunióban. Nagyrészt analfabéta, alsóosztálybeli munkások voltak. Ország közi nyelvészbizottság alakult, mely előállt egy új verzióval: Lādīnghuà xīn wénzì (拉丁化新文字 – Latinizált Új Írás). Ellentétben az eddigiekkel, ez már nem a művelt felsőosztálybeli emberek által használt pekingi dialektuson alapult, hanem a Shandong tartomány béli munkás-paraszt emberek egyszerűbb nyelvén. Ennek oka egyszerű: ezek az emberek adták a kínai kisebbség legnagyobb részét a Szovjetunióban, és ezek az emberek nem tudtak se írni, se olvasni. Az írástudatlanság felszámolásán túl számos tankönyvet, újságcikket, irodalmi alkotásokat (korábban írástudatlan szerzőktől), illetve oroszról kínaira lefordított Puskin és Tolsztoj műveket, de még a szovjet alkotmányt is kiadták ezzel az írásmóddal. Ez már közelített, de valami még mindig hiányzott.
1949-ben a Kínai Kommunista Párt került hatalomra az egész országban. Ennek köszönhetően megindulhatott az általuk annyira szorgalmazott írásreform. Ennek részeként felállítottak egy olyan bizottságot is, mely az eddigi latin betűs írásmódokat vizsgálva próbálta megalkotni a legoptimálisabbat. 1958-ra született meg a Pinyin írás. Ez ötvözte az eddig kitalált, ám közel sem tökéletes megoldásokat, és eltekintve néhány módosítástól a mai napig ez a kínai írásjegyek hivatalos latin betűs átirata. Végül nem váltotta fel az ősi írást, csak mint kiegészítő, az írás-olvasást elősegítő rendszer terjedt el a világon. Ott a négy hangsúlyt nem különböző írásmódokkal jelölik, hanem ékezetekkel, melynek egyetlen célja, hogy jelezzék, hogyan ejtsd az adott szót: fēn (分 – eloszt), fén (坟 – sír, sírkő), fěn (粉 – por), fèn (份 – újság)
Így lettek a latinbetűk ismertek Kínában. Ez magával hozta az első kínai írógépek megjelenését. Legfigyelemreméltóbb a MingKuai, melynek neve tiszta és gyors. Ránézésre egy hagyományos írógépnek tűnik, a szerkezete és a működése, viszont egyáltalán nem az. 72 billentyűje volt, azokon írásjegyekkel. Dr. Lin, a feltaláló rájött, hogy mivel az írásjegyek korlátozott számú vonáskombinációkból épülnek fel, ezért vannak gyakran előforduló alakok. Ezekre a billentyűzetekre az ilyen gyakran előforduló alakokat kötötte rá. Így a gépelő egyszerre két-három gomb leütésével be tudott gépelni egy karaktert. Ezután egy „varázsszemnek” keresztelt kis ablakban megjelent a kívánt karakter előképe. A szerkezet belsejében volt egy henger alakú forgó alkatrész, melyre 7000 írásjegy és 1400 írásjegy részlet volt vésve. Ennek segítségével rákerült a kész írásjegy a papírra.
Kalligráfia
Manapság már senki nem használ írógépet. Ott vannak helyettük a számítógépek és mobiltelefonok. Ezek nagyrészt már angol billentyű kiosztást használ, melyhez szoftver párosul, ahol a pinyin bepötyögése után egy listáról kiválaszthatjuk a szükséges karaktert.
Ha az ember nem csinál valamit huzamosabb ideig, akkor óhatatlan, hogy az elsajátított tudás idővel megfakul, majd el is tűnik. Nem beszélve egy olyan komplex tudás elsajátításáról, mint az írásjegyek rajzolása. Ott is vannak chat oldalak és közösségi portálok, mint nálunk. Ugyanúgy működik az e-mail, és ugyanúgy kell beadni a házi dolgozatot az iskolában. Mindenhol a klaviatúrát használják és nem a tollat. Hiába tanulnak a kínai kisiskolások hat éves koruktól naponta négy-öt órán át írni és másolnak le az évek alatt több ezer írásjegyet, ha a házi feladat befejeztével leülnek a gép elé és chatelni kezdenek az osztálytársaikkal és kis barátaikkal. Az így felnövő gyerekek később már képtelenek lesznek a korábban megtanult írásjegyeket leírni. Esetleg ha hétről hétre, minden második nap gyakorolnának néhány órát, akkor szinten tarthatnák a tudásukat. De az olyan távol-keleti országokban, mint Kína, ahol a legtöbben hátfőtől vasárnapig is dolgoznak a megélhetésért, ez lehetetlen.
De talán még korai temetni a kínai írást. Hisz nem olvasni, csak kézzel írni felejtenek el az ember. Ezenkívül 2008-ban a kormány meghúzta a vészharangot. 3000 tanárt kérdeztek meg a témáról és a 60%-uk panaszkodott a jelenségre. Ennek hatására egy óriási kompetencia felmérésbe kezdett, amiben 10 millióan vettek részt, ezen kívül útjára indítottak egy kísérleti programot, hogy rábírják a diákokat, hogy többet használják a kézírásukat. Erre már csak azért is szükség van, mert számos más felmérés is készült a Ti bi wang zi mértékéről, és igen elkeserítő adatok láttak napvilágot.
Tulajdonképpen számos megoldás létezhet ennek a tudásnak a megőrzésére 21. században is. Ott van a kalligráfia, mint művészet mely mostanság reneszánszát éli, illetve a jobbnál jobb okos telefonok is lehetővé teszik, hogy billentyűzet használata helyett, kézzel írjunk be írásjegyeket. Kint tartózkodásom során, még ha nem is sokan, de láttam, hogy néhányan ezt a megoldást válaszozták. Amúgy is kár lenne veszni hagyni ezt a gyönyörű írást, mert az nem más, mint kapocs a különböző régiók között, mely egyben szellemük és kultúrájuk identitásának része.
Lipcsei Ádám
Források:
John DeFrancis: The Chinese language - fact and fantasy
S. Robert Ramsey: The Languages of China
The New York Times, 2001.02.01 - Where the PC Is Mightier Than the Pen by JENNIFER 8. LEE
Los Angeles Times, 2010.07.12. - China worries about losing its character(s) by Barbara Demick
Inter Press Service, 2010.08.2. - CHINA: New Technology Deals Blow to Writing Mandarin Characters by Mitch Moxley
United State Patent and Trademark Office - US2,613,795 Chinese typewriter by Lin Yutang
Tőkei Ferenc: Szépség szíve (Az írásjegyek keletkezéséről szóló legenda részlete)
Október első felében került megrendezésre a Ázsiai és Csendes-óceáni Együttműködés (APEC) 21. csúcstalálkozója az indonéziai Bali szigetén. Az első APEC csúcs 1993-ban, az Egyesült Államokbeli Seattle-ben volt, azóta pedig minden évben megtartják. Az idei találkozó alatt az Együttműködés vezetői hangsúlyozták, hogy a tagállamoknak megfontolt és felelősségteljes makrogazdasági intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy fenntartsák a régió pénzügyi stabilitását és elkerüljék a negatív spillover hatást. A vezetők szintén megerősítették, hogy törekedni fognak az említett területen az Ázsia-Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Övezet létrehozására.
Xi Jinping (Forrás: The Guardian)
A találkozón részt vett a Kínai Népköztársaság államelnöke, Xi Jinping, aki a szervezet céljainak megvalósítása érdekében egy három pontos indítványt terjesztett elő. Az első pont lényege, hogy a tagoknak erősítenie kell a makrogazdasági intézkedések összehangolását. A második pont szerint, törekedni kell a régióban lévő pénzügyi stabilitás fenntartására, és el kell kerülni, hogy az ilyen problémák politikai és társadalmi feszültséget eredményezzenek. A harmadik pont alapján a tagoknak mélyítenie kell a gazdaság újrastrukturálását, hogy ezzel biztosítsák fenntartható fejlődést. Xi Jinping továbbá kijelentette, hogy a szervezet 21 tagja közti effektív kapcsolat kiemelt fontosságú, valamint elmondta, hogy Kína elkötelezett a pénzügyi és befektetési csatornák létrehozása iránt, melynek célja az infrastruktúra kiépítése. Az ázsiai ország vezetője szerint, a kínai gazdasági növekedés az ésszerű elvárásoknak megfelelő, és az ország probléma nélkül fenn fogja tartani a fejlődést. Mindezek mellett elhangzott még, hogy az ország növekedési modelljét meg kell változtatni, az eddigi építkezés- és ipar alapú, környezetszennyező fejlődésnek át kell csapnia felhasználó orientált, high-tech fejlődésbe. Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök szintén a kereskedelem és a beruházások előtti akadályok lebontását szorgalmazta.
Az APEC találkozókat a világ mindig nagy figyelemmel követi, hiszen a szervezetnek 21 tagja van, több mint kétmilliárdos népességgel. A tagországok GDP-je pedig a globális GDP 55%-át és a világkereskedelem 44%-át teszi ki.
A 2014-es APEC csúcstalálkozó helyszíne Peking lesz, ahol már teljes gőzzel megkezdték az előkészületeket. A szervezőbizottság már létrehozott egy hivatalos 2014 APEC honlapot, és már kész a konferencialogó dizájnja is. A találkozó pontos helyszíne Peking külső részében, a Yanqi tónál lesz, mintegy 55 kilométerre a belvárostól. A jövőbeli APEC csúcsok házigazdái között található a Fülöp-szigetek valamint Peru és Vietnám.
Szíria fővárosában, Damaszkuszban, szeptember 30.-án reggel aknatámadás érte a kínai nagykövetség területét, melynek következtében külképviselet egy helyi dolgozója könnyebb sérülést szenvedett, őt jelenleg is kórházban kezelik. A támadás, feltehetően a szíriai elnöki palota ellen irányult. A nagykövetség épületeinek falai valamint ablakai kárt szenvedtek a találat miatt. A külképviseleten dolgozó forrás szerint a bombát Damaszkusz déli külvárosából lőhették ki. A kínai állami hírügynökség, Xinhua szerint ellenzéki erők lőtték ki az aknát, a szíriai hírügynökség, SANA jelentése nem említ veszteségeket.
A kínai Külügyminisztérium szóvivője nyilatkozata alapján Kína sokkolva fogadta a találat hírét, valamint elítéli a helyzetet. A nyilatkozat során továbbá elhangzott, hogy az ázsiai ország elvárja az érintett szíriai felektől a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi szerződés betartását, valamint konkrét lépések meghozatalát, mind a Szíriában állomásozó diplomáciai szervezetek, mind pedig azok személyzetének biztonsága érdekében. A szóvivő kiemelte még Kína ismételt felszólítását az azonnali fegyverszünetre, valamint az erőszak megszüntetésére az országban, valamint sürgeti a béke visszaállítására irányuló dialógus megkezdését.
A helyzet pikantériáját az adja, hogy a szóvivő nemrég jelentette be, hogy kínai szakértők is csatlakoznak a szíriai vegyi fegyverek ellen zajló felülvizsgálatba. A nyilatkozatában elhangzott, hogy a kínai szakértők független, objektív és igazságos módon fogják segíteni az ENSZ vizsgálatot. Megemlítésre került továbbá, hogy Kína álláspontja szerint a környező országoknak és a nemzetközi közösségnek aktív és konstruktív szerepet kell játszaniuk a jelenlegi politikai helyzet megoldásában, valamint hogy az ország támogatja a szíriai helyzettel kapcsolatos II. Genovai Konferencia megtartását. Néhány napja a kínai külügyminiszter kijelentette, hogy Kína álláspontja szerint a szíriai helyzet megoldásának paralel módon kell megvalósulnia: a vegyi fegyverek megsemmisítését, valamint a politikai helyzet normalizálását szimultán kell véghezvinni. A külügyminisztériumi szóvivő kifejezte Kína mély aggodalmát a szíriai humanitárius helyzettel kapcsolatban, valamint az ázsiai ország felajánlotta segítségét a szíriai menekülteknek.
A kínai nagykövetség szituációja nem egyedülálló. Több mint egy hete szintén becsapódott egy bomba az orosz külképviselet területére. Pár nappal később az iraki konzulátust érte támadás, mely egy iraki nő életét követelte. A kínai, orosz és iraki kormány mind támogatói Bashar Assad elnök rezsimjének. Ezek az esetek felvetik azt a kérdést, hogy a lázadók támadásai valóban véletlen tévedések vagy tervezett akciók végeredményei.
A Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ Dr. P. Szabó Sándor sinológus vezetésével jött létre 2007-ben, az akkori Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán. A Központ már elnevezésében is célul tűzte ki azt, hogy az igazi kuriózumnak számító kínai nyelv oktatásán felül releváns ismereteket adjon át azoknak az érdeklődő hallgatóknak, akik meg szeretnék ismerni a Kínai Népköztársaság gazdasági, társadalmi és közigazgatási viszonyait, történelmét és jelenkorát, illetve az évezredes múltra visszatekintő kínai kultúrát. Az akkor még hétkarú egyetem hallgatói nagyon pozitívan fogadták a különféle ismeretbővítő tantárgyakat, és igény keletkezett arra, hogy az órai alkalmakon kívül is tovább mélyítsék tudásukat Kínáról. Bakonyi Barbara vezetésével ennek érdekében, egyfajta tehetséggondozási entitásként jött létre a Kína-kutatási Tudományos Diákkör, azaz a „Kínai TDK”.
A TDK tehetséggondozási bázisként jött létre, ugyanakkor több is kíván ennél lenni. Diákkörünk lényegét tekintve egy olyan szakmai-baráti közösség, amelynek tagjait összeköti a kínai nyelv és Kína, mint ország és kultúra iránti érdeklődés, függetlenül attól, hogy tanulmányai alatt ki mit hallgat, és azok végeztével milyen pályán helyezkedik el. Tagjaink között a jövő közigazgatási szakemberei mellett ugyanúgy megtalálhatók a közgazdasági stúdiumok hallgatói is, csakúgy, mint a leendő külügyi szakértők és szociológusok. Ez a szakmai pluralitás a TDK tagjai között szinte teljes rálátást biztosít mind a jelenkori, mind a múltbéli Kína világára.
A TDK tagjainak sokszínűségéből következően figyelünk arra, hogy mindenki találjon a saját szakterületének, illetve érdeklődésének megfelelő szakmai programot. A diákkör keretében szervezett előadásaink ezért a legkülönfélébb témákat érintik, mint például Kína helyét a nemzetközi rendszerben, gazdasági helyzetét, oktatási rendszerét, történelmét, kultúráját, közigazgatását vagy éppen társadalmi problémáit. A konferenciák és előadások neves sinológusok és más tudományterületről érkező, de Kínával foglalkozó szakemberek közreműködésével valósulnak meg. A Magyarországon megrendezett, Kínához kapcsolódó kulturális rendezvényeket is rendszeresen látogatjuk.
Természetesen a szakmaiság csak egy részi diákkörünk profiljának. Ezen kívül ügyelünk arra, hogy a diákkörön belül közösségi kapcsolatokat is erősítsük. Ennek keretében kerül megrendezésre minden évben a Kínából hazatért ösztöndíjasok élménybeszámolója, mely nemcsak a leendő ösztöndíjasok számára hasznos és érdekes rendezvény, hanem másokat is szórakoztató, egyben felettébb hasznos program. Hasonlóan a baráti kötelékek erősítésére szolgál a már hagyományosnak mondható karácsonyi Kínai est, illetve a Keleti Nyelvek Iskolájával közösen szervezett holdújévi ünnepség is, ahol a TDK tagjai rendszeresen fellépnek egy-egy zenés-táncos produkcióval, műsorral, ezzel még jobban segítve az oly távoli ország megismerését. A kínai kultúra iránti rajongás magában foglalja a térség gasztronómiája iránti lelkesedést is, ez irányú érdeklődésünknek eleget téve rendszeresen látogatjuk kedvenc kínai éttermünket, ahol főzőtanfolyamon is részt veszünk, illetve az étkek elfogyasztása közben – amolyan hagyományos kínai módra – jókat beszélgetünk egymással. Ezek az esték már-már tradícióvá értek az elmúlt évek során és kihagyhatatlanok minden érdeklődő számára. A fentieknek köszönhetően a Kínai Tudományos Diákkör tökéletes egyvelege a szakmaiságnak és barátságnak, tagjaként nem csak hasznos ismeretekre lehet szert tenni, hanem új, a jövőben mélyíthető kapcsolatokra is.
Akik karunkon elkezdték tanulni a kínai nyelvet, vagy járnak valamely Kínával foglalkozó szakmai tárgyra, azok már némi érdeklődést, illetve elkötelezettséget mutatnak a térség iránt. Azoknak, kiknek tudásszomját nem elégíti ki az órai keretek közötti Kínáról kapott tudás, és még többre vágynak, bátran ajánljuk a Kínai TDK-t, ahol még inkább elmélyíthetitek tudásotokat az országról és annak lakóiról. Persze bárkit szívesen látunk, aki egy kicsit is érdeklődik a ,,Mennyei Birodalom” iránt. A diákkör keretein belül széles rálátásotok nyílik a kínai szokásokra, kultúrára, hagyományokra, filozófiára, állami működésre, társadalmi környezetre, sőt még a gasztronómiára is. Lehetőség van ezen kívül tudományos publikációk írására, valamint kutatómunkák folytatására. Ha valaki érez magában egy kis írói vénát is, akkor bátran írhat a diákkör blogjába, ahol minden aktuális programról találtok bejegyzéseket. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat együtt, miközben egyre több mindent tudunk meg Kínáról, mely egyre inkább nagyobb szerepet játszik mindannyiunk életében. Te sem akarsz lemaradni, ugye? Akkor csatlakozz még ma! További információkat találhattok a TDK hivatalos honlapján.
