Karrier vagy család? - avagy a shèngnǚ kérdés

Mint minden társadalomban, Kínában is egyre több negatív hatás éri a pártában maradt lányokat. Gonosz megjegyzések és csúfolódások kísérik útjukat, egyes társadalmakban még hajlott korukban is tegezik őket, ezzel tagadva meg tőlük a férjezett asszonyoknak kijáró tiszteletet. 

A kínai mentalitással kapcsolatban általában a kényszeres hagyománykövetés jut eszünkbe. Az ősi tradíciók követése, a szülők tisztelete, a becsület óvása mindenek felett. Ezért is kényes téma a középkorú nők egyedülállósága. Más kultúrákban a hasonló korú egyedülálló nőket karrieristáknak hívják, akik előbb egzisztenciát szereznek és csak ezután gondolkodnak a család alapításon. Fontos számukra az anyagi függetlenség, az önállóság, a tudat hogy az életüket kézben tartják. Természetesen ez elképzelhetetlen egy Kína kaliberű ország esetén, ahol a hatóságok negatív kampányba kezdtek a vénlány lét felszámolására segítségül hívva a média erejét. A hagyományokból kiindulva eleve feszélyezve érezték magukat a pártában maradt hölgyek, ezek után következtek a sértő kifejezések, mint a "leftover" vagy akár "shèngnǚ (剩女)", amely magyar fordításban annyit tesz hogy maradék nő. Xinhua szótár (Kína hivatalos értelmező kéziszótára) készítése során is felvetődött a shèngnǚ kifejezés felvétele, de szerencsére lemondtak az ötletről, mert bántónak érezték. A durván degradáló terminust a média viszont agresszívan terjeszti, melynek következményeként még nagyobb nyomás nehezedik a kínai nőkre.

A pár nélküli nők kor és terület szerinti megoszlása Kínában

A média továbbment a címkék felaggatásánál és külön kategóriába sorolta be a hölgyeket, amelyet a     "Tudd meg, hogy a maradéknők melyik típusába tartozol!" cimű cikkben közölt. Három kategóriát hozott létre, amelyek életkor és gazdasági státusz alapján osztályoznak: 

1) sheng dou shi típus: leginkább harcos maradék néven magyarítható.  Ahogy a névből már sejteni lehet, ide azok a 25-27 éves nők tartoznak, „akiknek még van bátorságuk, hogy harcoljanak egy partnerért”. 

2) bi sheng ke típus: Ide a 28-30 évesek tartoznak, akiknek korlátozott lehetőségeik vannak egy romantikus kapcsolatra, de a legjobb, ha nem is erőlködnek már. 

3) qi tian da sheng típus: a 35 feletti egyedülálló nők. Az elnevezés egy régi kínai mesére, A majom király történetére utal. 

A szabályozás dióhéjban

A vénlányok, úgymond elterjedésében komoly szerepet játszottak a kormány egyéb intézkedései. Köztudott hogy Kínában bevezették az egyke politikát, hogy tudatosan szabjanak gátat a gyors népesség növekedésnek. Hivatalosan 4 fő eleme van : 

A. Késői házasságkötés

B. Késői szülés

C. „Egy házaspár – egy gyerek” 

D. „Jobb minőségű csecsemők”

Ez azt jelenti, hogy viszonylag magas a házasságkötés korhatára (nőknek 20 év, férfiaknak 22 év), a párokat arra ösztönzik, hogy későn vállaljanak gyermeket, és ekkor is csak egyet, a két gyermekes párok egyik tagját – hivatalos szó használat szerint – „rábeszélik”, hogy sterilizáltassa magát, valamint ha a magzat nagy eséllyel valamilyen fogyatékossággal születne, törvény kötelezi az anyát az abortuszra. A gyakorlatban a népesség szabályozás eszközei helyenként változnak, és a szelíd feddéstől a különböző kedvezmények megvonásán át, a kényszerített abortuszig terjedhetnek. 

A párválasztás nehézségei

A törvény sikeressége kérdéses, hiszen vidéken a házaspárok többségének több gyereke van. Ezenfelül a magányos nők helyzetét sem könnyíti meg, mivel ha csak egy gyerek vállalható akkor “inkább fiú legyen” elv az uralkodó. Így érthető a jelentős eltérés a nemek megoszlásában: a kínai Nemzeti Statisztikai Iroda nemrég kimutatta, hogy körülbelül 20 millióval több 30 év alatti férfi él az országban, mint nő. 

A megfelelő társ megtalálása nehéz feladat

Ez közel sem jelenti azt hogy könnyű lenne a pár választás folyamata, ugyanis a kínai férfiak életkor és iskolai végzettség alapján lefelé házasodnak. Elterjedt az a vélemény, hogy a legjobb partinak számító, "A" kategóriás férfiak "B" kategóriás nőket vesznek el, a "B" kategóriás férfiak pedig "C" kategóriás nőket, és így tovább, tehát végül az "A" kategóriás nők és a házasság szempontjából legkevésbé vonzó férfiak maradnak egyedül.

A családok szégyellik ha túlkoros szinglilányuk van. 1950-es években az átlagos városi nő még 20 éves kora előtt elkelt. A felsőfokú tanulmányok elterjedésével ez az életkor emelkedett, de a nők többsége még az 1980-as években is 25 éves kora előtt férjhez ment. A BBC riportja szerint manapság Kínában a házasság kötéshez ideális kor lélektani határa 27 év körül van, egy 2010-ben készült felmérés szerint tízből kilenc kínai férfi úgy gondolja, ennyi idős korára egy tisztességes nő már legyen férjnél. 

A kínai állami média 2007 óta használja a shèngnǚ, vagyis vénlány kifejezést. Ebben az évben hívta fel a kormány a figyelmet arra, hogy az egykepolitika és a lánymagzatok elvetélése miatt kialakult nemi kiegyensúlyozatlanság súlyos gondot jelent az országban. Sokan úgy vélik hogy a nyilvánvaló férfi többség mellett könnyű lenne a hölgyeknek ideális párt találni,a kialakult sikertelenséget a nők válogatós kedvére írják. Ez ésszerű következtetés, de ezen felül számos oka van a kudarcnak. 

Házassági felmérést végeztek 2010-ben melynek eredménye a következő: A megkérdezettek  45% aggódik azon, hogy ha most férjhez mennek akkor 5 házasság kötésből egy válással fog végződni;  42% a szabadságát félti, 37,5 % a család felelősségétől fél, 31% a lakás miatt aggódik. Nem is beszélve a férfiak elvárásairól: szép, okos, család centrikus nőt keresnek, aki hajlandó feláldozni a karrierjét, hogy több időt töltsön a házimunka elvégzésével és a gyermekneveléssel. 

Tehát nincs könnyű dolguk a kínai nőknek, ha minden elvárásnak meg akarnak felelni. Nem csak a család részéről nehezedik rájuk súlyos nyomás, hanem a kormány is szorgalmazza mielőbbi férjhez menésüket. Az állami házasság szervezés megoldás lenne a pár nélkül maradt frusztrált férfiak számának csökkentésére. De nem oldaná meg a nemek közti súlyos mértékű eltolódás problémáját. Minden esetre a szándék nemes, még ha a kivitelezés hagy maga után némi kivetnivalót. 

                                                                                                       Ertvein Brigitta

Források:

http://www.dailymail.co.uk/femail/article-2285865/Chinese-men-want-wives-easier-control-How-Chinas-high-flying-single-women-rejected-male-suitors-intimidated-successes.html

http://www.chinahush.com/2013/06/13/has-china-exaggerated-the-leftover-women-problem/

http://edition.cnn.com/2013/08/18/world/asia/on-china-single-women-leta-hong-fincher/index.html

http://www.origo.hu/nagyvilag/20130223-egesz-kina-ferjet-keres-a-venlanyoknak.html
http://offbeatchina.com/wp-content/uploads/2012/04/Leftover-women109.png

Rohamos urbanizáció, emelkedő árak - válságban a kínai ingatlanpiac

Kína jelenleg egy „városi forradalmat” él meg. Több millió bevándorló telepedik le a városokban évről évre. 2011 óta, először a történelemben, Kína népességének több mint fele (690 millió ember) városokban él. A következő 15-20 évben a számítások szerint további 300-400 millió ember költözik be a városokba. Li Keqiang új miniszterelnök nemrég felvetette, hogy gyorsulnia kellene az urbanizációnak, továbbá kijelentette, hogy Kína jövőbeni gazdasági növekedésének ez lenne az elsődleges „mozgatórugója”.

Azonban Kína városi álma kisiklani látszik. Mindennek oka pedig (a tömeges bevándorlás mellett) az, hogy nincs elég megfizethető lakás a város szegényebb rétegei számára.

Az 1990-es évekig a városok súlyos lakáshiányban szenvedtek. Zsúfoltan és szegényes körülmények között éltek a városok egyes részein. Az elmúlt két évtizedben a városok egy egyedül álló lakásprivatizációt éltek meg. A kínai kormány kedvezményes áron eladta az állami bérlakásokat, ösztönözve ezzel a fejlesztőket, hogy új magán lakásokat biztosítsanak, valamint véget vetett az állami lakás ellátásnak. 

A beáramló hazai és a nemzetközi befektetéseknek köszönhetően, példátlan ingatlanpiaci fellendülés volt a kínai városokban. 2000 és 2010 között, az Economist Intelligence Unit szerint, Kínában nagyjából kétszer annyi ház épült, mint amennyi jelenleg az Egyesült Királyságban van. Ennek eredményeként az állapot jelentősen javult. Az egy főre jutó lakótér 1980-ban még csak 43 négyzetláb volt. Azonban 2010-re ez a szám 340-re nőtt (bár ez még mindig sokkal kevesebb, mint az USA-ban). 2010-ben a háztartások már több mint a fele magántulajdonban volt, míg 1980-ban számuk országosan csak 20%-ot tett ki. 

Megfizethetetlen lakásárak

Időközben a lakások árai az egekbe szöktek a nagyvárosokban. 2000 és 2010 között az országos átlag lakásár 250%-kal emelkedett. A lakás ár-bevétel arány Kína jelentős részét „súlyosan megfizethetetlen” kategóriába sorolja. A nagyvárosokban, mint Peking és Sanghaj, egy szerény lakást több millió yuanbe kerül megvásárolni, és több ezer yuan bérelni, így a lakhatás megfizethetősége nagy gondot okoz a legtöbb kis-és közepes jövedelmű háztartásoknak.  A városi szegényeknek nincs más választásuk, minthogy alagsori szobákban és óvóhelyeken, elhagyott konténereknél, tetőtéri lakásokban és csoportosan bérelt apartmanokban éljenek, formálva ezzel különféle a nyomornegyed közösségeihez hasonló kommunákat. 

A tipikus városi szegényeken kívül (mint a migránsok és a régi / beteg / fogyatékkal élők városi lakosok) a főiskolát végzettek és a fiatal szakemberek sem engedhetik meg maguknak, hogy rendes körülmények között lakjanak. Például Pekingben, több tízezer diplomás él szűk, szögletes szobákban Tangjialingben, egy poros faluban Pekingen kívül, és órákat tölt munkába járással minden nap.

Emellett számos „szellemvárosba” ütközhetünk, amelyek tele vannak üresen álló, új építésű apartmanokkal. Viszont ezek a lakások nem a város szegényei számára vannak. A kecsegtető befektetési lehetőségek és az alacsony bérek miatt, az ipar őrületes tempóban épített fel újabb és újabb lakónegyedeket, városrészeket, sőt egész városokat. A becslések szerint 2010 végén több mint 60 millió üresen álló lakás és ingatlan volt Kínában, amelybe közel 250 millió ember költözhetett volna be. Viszont a középosztály gyarapodásának üteme közelébe sem ért a lakások számának, és az alsóbb rétegek a magas árak miatt nem tudják megfizetni ezeket az otthonokat.

Újépítésű "szellemváros" [2]

Megoldásokat keresnek

Szembesülve a növekvő elégedetlenséggel a központi kormányzat hatalmas pénzeket fektetett az alacsony jövedelmű lakótelep fejlesztésekbe. A 2010-es év fordulópontot jelentett, mivel 5,9 millió támogatott lakás felépítésébe kezdtek bele, amiből 3,7 milliót sikerült lényegében teljesen befejezni az év végére. 2011 és 2015 között további 36 millió megfizethető áru lakás megépítésére tett ígéretet a vezetés.

Habár ezek biztató célok, a kivitelezésük eddig még váratott magára. Jelentések szerint a helyi önkormányzatok a cél elérése érdekében már meglévő lakásokat címkéznek fel új és megfizethető jelzőkkel, valamint ezek a lakó épületek távoli helyeken találhatóak szegényes állapotban.  A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a jobb állapotú és könnyebben megközelíthető támogatott lakások a nagyobb egyetemeken, a minisztériumokban, és más kormányzati szerveknél dolgozók kezében vannak. 

Ami a bevándorlókat illeti, akik vidékről érkeznek a városba, a helyzet teljesen más. A Hukou-rendszer (kínai belső migráció szabályozására jött létre, gyakran belső útlevélrendszernek is nevezik) alapján a migránsok-annak ellenére, hogy hosszú ideje a városban élnek és dolgoznak- nem tekinthetőek legális helyi lakóknak, nem részesülnek állami szociális juttatásokban, így a támogatott lakásokhoz sem tudnak hozzájutni. 

„Mindaddig, amíg a városlakók egyharmadát a városi polgárjoggal nem rendelkező migránsok teszik ki, addig az urbanizáció Kínában befejezetlen marad.”- vitatja Huang Youqin (egyetemi professzor, Albany)

Huang Youqin cikke [1] alapján készítette Somodi Zsófia

Források:

[1] https://www.chinadialogue.net/article/show/single/en/6365-Lack-of-affordable-housing-threatens-China-s-urban-dream

[2] http://toochee.postr.hu/kinai-szellemvarosok

[3] ghttp://kinafigyelo.blog.hu/2012/04/17/ujabb_kihivas_elott_kina_urbanizacio

Lipcsei Ádám: Út a feledésbe - avagy a kínai kézírás előtt álló kihívások

„Amikor kialakult az írott képek rendje, nem kellett többé zsinórt csomózgatni; madárnyomok adták az ötletet ahhoz, hogy megteremtődjék az írás, mely kimondott szavainknak testi formát ad, a művészi szépségnek pedig lakóhelyet biztosít. Amikor Cangjie feltalálta az írást, a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben; amikor pedig a Sárga Császár alkalmazni kezdte, hivatalnokai rendet tudtak tartani, s képesek voltak a nép helyzetét helyesen megítélni…” (Tőkei Ferenc fordítása).

Ez hát a legendája a kínai írásjegyek kialakulásának. A világ egyik legősibb írása, mely képes volt fent maradni a történelem viharai között, átment számos megújítási kísérleten, és az idő vasfogán. Az utóbbi évtizedek technikai fejlődése és világunk elkényelmesedése megváltoztatta a dolgokat.

„Ti bi wang zi” A kifejezés annyit tesz, tedd le a tollat és felejtsd el az írást. De mit jelent ez? A gépírás megjelenése után, majd annak terjedésével párhuzamosan megjelent a kézírás hanyatlásának jelensége, mely a számítógépek és mobiltelefonok robbanásszerű terjedése csak felerősített. A lényeg, mivel ma már szinte mindenki számítógépen vagy mobiltelefonokon ír, az olyan nyelvek írását használó emberek, mint a kínai, elkezdték elfelejteni hogyan is írjanak le bizonyos szavakat. 2010 áprilisában a China Youth Daily újság több mint kétezer embert kérdezett meg, akik közül 83%-nak problémái voltak az írásjegyekkel. De ezzel még nincs vége. A Dayang Net nevű hírportál megkérdezettjeinek 80%-a vallotta be, hogy nincs minden rendben a kézírással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy egyelőre csak az írásjegyek egy részét felejtették el a megkérdezettek. De ha így halad a tendencia súlyos gondok elé néz a „hanzi”. Egy másik felmérésben, melyet ugyancsak a Dayang végzett, a megkérdezettek 43%-a mondta azt, hogy napi szinten használja a számítógépet munkája során, és másik 43% vallotta be azt, hogy csak aláírásnál vagy nyomtatványok kitöltésénél használ kézírást. 

Ahogy fentebb írtam, a kínai írásjegyek számos modernizációs kísérleten mentek keresztül, melyek nem csak magát az írásjegyeket próbálták megváltoztatni, de néhány próbálkozás az írás latinizálására is kiterjedt. Ezek gyökerei a nyugati misszionáriusok első megjelenéséhez nyúlnak, akik a 16. században kezdték tevékenységüket az országban. Szükségük volt egy európai szemmel egyesszerűbb írásra, melynek segítségével ők is megtanulhatták az írott nyelvet, illetve a többségében analfabéta népet is a Biblia felé terelhették. A folyamatos reformkísérletek vitákat is kiváltottak. Nem volt megegyezés arról sem, hogy elég-e egy kiegészítésként szolgáló latin betűs jelrendszert kialakítani, vagy akkor már az egész írást felváltó, új, latin betűs írást alkossanak meg. 

A kínai írásjegyek  - 汉字 (hànzì)

1912-13 között konferenciát is tartottak a témában, mely kialakította az első félhivatalos verziót, melynek neve Zhùyīn fúhào (注音符號 - fonetikus szimbólumok). Első körben még csak gyerekkönyvekben és különböző irományokban használták és az olvasásoktatásának megkönnyítésére szolgált. A húszas évek közepén tudósok egy csoportja megalkotta a Guóyǔ luómǎzì-t (国语罗马 – Nemzeti Nyelvi Romanizáció). Ez már az Oktatási Minisztérium jóváhagyását is elnyerte, és arra a problémára kínált megoldást, hogy az azonos hangalakú, ám más hangsúllyal ejtendő szavakat - melyek jelölése okozta a legnagyobb gondot a latin betűkkel - úgy oldották meg, hogy a négy hangsúllyal kiejtett és ezáltal más és más értelmet nyert szavakat különböző betűzéssel írnák le. Íme egy példa: A fen (分 – eloszt), fern (坟 – sír, sírkő), feen (粉 – por), fenn (份 – újság). Bár máshogy írjuk, ugyan úgy kell ejteni őket. Végül nem lett széles körben elfogadott, így más megoldás után kellett nézni. 

A válasza kérdésre az északi szomszédtól, a Szovjetunióból érkezett. Ezekben az időkben rengeteg kínai emigráns élt a Szovjetunióban. Nagyrészt analfabéta, alsóosztálybeli munkások voltak. Ország közi nyelvészbizottság alakult, mely előállt egy új verzióval: Lādīnghuà xīn wénzì (拉丁化新文字 – Latinizált Új Írás). Ellentétben az eddigiekkel, ez már nem a művelt felsőosztálybeli emberek által használt pekingi dialektuson alapult, hanem a Shandong tartomány béli munkás-paraszt emberek egyszerűbb nyelvén. Ennek oka egyszerű: ezek az emberek adták a kínai kisebbség legnagyobb részét a Szovjetunióban, és ezek az emberek nem tudtak se írni, se olvasni. Az írástudatlanság felszámolásán túl számos tankönyvet, újságcikket, irodalmi alkotásokat (korábban írástudatlan szerzőktől), illetve oroszról kínaira lefordított Puskin és Tolsztoj műveket, de még a szovjet alkotmányt is kiadták ezzel az írásmóddal. Ez már közelített, de valami még mindig hiányzott. 

1949-ben a Kínai Kommunista Párt került hatalomra az egész országban. Ennek köszönhetően megindulhatott az általuk annyira szorgalmazott írásreform. Ennek részeként felállítottak egy olyan bizottságot is, mely az eddigi latin betűs írásmódokat vizsgálva próbálta megalkotni a legoptimálisabbat. 1958-ra született meg a Pinyin írás. Ez ötvözte az eddig kitalált, ám közel sem tökéletes megoldásokat, és eltekintve néhány módosítástól a mai napig ez a kínai írásjegyek hivatalos latin betűs átirata. Végül nem váltotta fel az ősi írást, csak mint kiegészítő, az írás-olvasást elősegítő rendszer terjedt el a világon. Ott a négy hangsúlyt nem különböző írásmódokkal jelölik, hanem ékezetekkel, melynek egyetlen célja, hogy jelezzék, hogyan ejtsd az adott szót: fēn (分 – eloszt), fén (坟 – sír, sírkő), fěn (粉 – por), fèn (份 – újság)

Így lettek a latinbetűk ismertek Kínában. Ez magával hozta az első kínai írógépek megjelenését. Legfigyelemreméltóbb a MingKuai, melynek neve tiszta és gyors. Ránézésre egy hagyományos írógépnek tűnik, a szerkezete és a működése, viszont egyáltalán nem az. 72 billentyűje volt, azokon írásjegyekkel. Dr. Lin, a feltaláló rájött, hogy mivel az írásjegyek korlátozott számú vonáskombinációkból épülnek fel, ezért vannak gyakran előforduló alakok. Ezekre a billentyűzetekre az ilyen gyakran előforduló alakokat kötötte rá. Így a gépelő egyszerre két-három gomb leütésével be tudott gépelni egy karaktert. Ezután egy „varázsszemnek” keresztelt kis ablakban megjelent a kívánt karakter előképe. A szerkezet belsejében volt egy henger alakú forgó alkatrész, melyre 7000 írásjegy és 1400 írásjegy részlet volt vésve. Ennek segítségével rákerült a kész írásjegy a papírra. 

Kalligráfia

Manapság már senki nem használ írógépet. Ott vannak helyettük a számítógépek és mobiltelefonok. Ezek nagyrészt már angol billentyű kiosztást használ, melyhez szoftver párosul, ahol a pinyin bepötyögése után egy listáról kiválaszthatjuk a szükséges karaktert. 

Ha az ember nem csinál valamit huzamosabb ideig, akkor óhatatlan, hogy az elsajátított tudás idővel megfakul, majd el is tűnik. Nem beszélve egy olyan komplex tudás elsajátításáról, mint az írásjegyek rajzolása. Ott is vannak chat oldalak és közösségi portálok, mint nálunk. Ugyanúgy működik az e-mail, és ugyanúgy kell beadni a házi dolgozatot az iskolában. Mindenhol a klaviatúrát használják és nem a tollat. Hiába tanulnak a kínai kisiskolások hat éves koruktól naponta négy-öt órán át írni és másolnak le az évek alatt több ezer írásjegyet, ha a házi feladat befejeztével leülnek a gép elé és chatelni kezdenek az osztálytársaikkal és kis barátaikkal. Az így felnövő gyerekek később már képtelenek lesznek a korábban megtanult írásjegyeket leírni. Esetleg ha hétről hétre, minden második nap gyakorolnának néhány órát, akkor szinten tarthatnák a tudásukat. De az olyan távol-keleti országokban, mint Kína, ahol a legtöbben hátfőtől vasárnapig is dolgoznak a megélhetésért, ez lehetetlen.

De talán még korai temetni a kínai írást. Hisz nem olvasni, csak kézzel írni felejtenek el az ember. Ezenkívül 2008-ban a kormány meghúzta a vészharangot. 3000 tanárt kérdeztek meg a témáról és a 60%-uk panaszkodott a jelenségre. Ennek hatására egy óriási kompetencia felmérésbe kezdett, amiben 10 millióan vettek részt, ezen kívül útjára indítottak egy kísérleti programot, hogy rábírják a diákokat, hogy többet használják a kézírásukat. Erre már csak azért is szükség van, mert számos más felmérés is készült a Ti bi wang zi mértékéről, és igen elkeserítő adatok láttak napvilágot.

Tulajdonképpen számos megoldás létezhet ennek a tudásnak a megőrzésére 21. században is. Ott van a kalligráfia, mint művészet mely mostanság reneszánszát éli, illetve a jobbnál jobb okos telefonok is lehetővé teszik, hogy billentyűzet használata helyett, kézzel írjunk be írásjegyeket. Kint tartózkodásom során, még ha nem is sokan, de láttam, hogy néhányan ezt a megoldást válaszozták. Amúgy is kár lenne veszni hagyni ezt a gyönyörű írást, mert az nem más, mint kapocs a különböző régiók között, mely egyben szellemük és kultúrájuk identitásának része.

Lipcsei Ádám

Források:

John DeFrancis: The Chinese language - fact and fantasy

S. Robert Ramsey: The Languages of China

The New York Times, 2001.02.01 - Where the PC Is Mightier Than the Pen by JENNIFER 8. LEE

Los Angeles Times, 2010.07.12. - China worries about losing its character(s) by Barbara Demick

Inter Press Service, 2010.08.2. - CHINA: New Technology Deals Blow to Writing Mandarin Characters by Mitch Moxley

United State Patent and Trademark Office - US2,613,795 Chinese typewriter by Lin Yutang

Tőkei Ferenc: Szépség szíve (Az írásjegyek keletkezéséről szóló legenda részlete)

Az APEC lehet a kulcsa a világgazdaság talpra állásának?

Október első felében került megrendezésre a Ázsiai és Csendes-óceáni Együttműködés (APEC) 21. csúcstalálkozója az indonéziai Bali szigetén. Az első APEC csúcs 1993-ban, az Egyesült Államokbeli Seattle-ben volt, azóta pedig minden évben megtartják. Az idei találkozó alatt az Együttműködés vezetői hangsúlyozták, hogy a tagállamoknak megfontolt és felelősségteljes makrogazdasági intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy fenntartsák a régió pénzügyi stabilitását és elkerüljék a negatív spillover hatást. A vezetők szintén megerősítették, hogy törekedni fognak az említett területen az Ázsia-Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Övezet létrehozására. 

Xi Jinping (Forrás: The Guardian)

A találkozón részt vett a Kínai Népköztársaság államelnöke, Xi Jinping, aki a szervezet céljainak megvalósítása érdekében egy három pontos indítványt terjesztett elő. Az első pont lényege, hogy a tagoknak erősítenie kell a makrogazdasági intézkedések összehangolását. A második pont szerint, törekedni kell a régióban lévő pénzügyi stabilitás fenntartására, és el kell kerülni, hogy az ilyen problémák politikai és társadalmi feszültséget eredményezzenek. A harmadik pont alapján a tagoknak mélyítenie kell a gazdaság újrastrukturálását, hogy ezzel biztosítsák fenntartható fejlődést.  Xi Jinping továbbá kijelentette, hogy a szervezet 21 tagja közti effektív kapcsolat kiemelt fontosságú, valamint elmondta, hogy Kína elkötelezett a pénzügyi és befektetési csatornák létrehozása iránt, melynek célja az infrastruktúra kiépítése. Az ázsiai ország vezetője szerint, a kínai gazdasági növekedés az ésszerű elvárásoknak megfelelő, és az ország probléma nélkül fenn fogja tartani a fejlődést. Mindezek mellett elhangzott még, hogy az ország növekedési modelljét meg kell változtatni, az eddigi építkezés- és ipar alapú, környezetszennyező fejlődésnek át kell csapnia felhasználó orientált, high-tech fejlődésbe. Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök szintén a kereskedelem és a beruházások előtti akadályok lebontását szorgalmazta. 

Az APEC találkozókat a világ mindig nagy figyelemmel követi, hiszen a szervezetnek 21 tagja van, több mint kétmilliárdos népességgel. A tagországok GDP-je pedig a globális GDP 55%-át és a világkereskedelem 44%-át teszi ki.

A 2014-es APEC csúcstalálkozó helyszíne Peking lesz, ahol már teljes gőzzel megkezdték az előkészületeket. A szervezőbizottság már létrehozott egy hivatalos 2014 APEC honlapot, és már kész a konferencialogó dizájnja is. A találkozó pontos helyszíne Peking külső részében, a Yanqi tónál lesz, mintegy 55 kilométerre a belvárostól. A jövőbeli APEC csúcsok házigazdái között található a Fülöp-szigetek valamint Peru és Vietnám. 

                                                                                                                Balázs Dániel

Források:

http://news.xinhuanet.com/english/video/2013-10/08/c_132779294.htm

http://english.people.com.cn/90777/8419006.html

http://english.people.com.cn/business/8419560.html

http://europe.chinadaily.com.cn/china/2013-10/09/content_17016027.htm

http://www.hirado.hu/Hirek/2013/10/06/14/APEC_csucstalalkozo_a_terseg_vezetoi_a_novekedes_utjait_keresik.aspx

http://www.cbc.ca/news/business/china-s-growth-still-robust-president-xi-jinping-tells-apec-summit-1.1928240

Aknabecsapódás a damaszkuszi kínai nagykövetségen

Szíria fővárosában, Damaszkuszban, szeptember 30.-án reggel aknatámadás érte a kínai nagykövetség területét, melynek következtében külképviselet egy helyi dolgozója könnyebb sérülést szenvedett, őt jelenleg is kórházban kezelik.  A támadás, feltehetően a szíriai elnöki palota ellen irányult. A nagykövetség épületeinek falai valamint ablakai kárt szenvedtek a találat miatt. A külképviseleten dolgozó forrás szerint a bombát Damaszkusz déli külvárosából lőhették ki.  A kínai állami hírügynökség, Xinhua szerint ellenzéki erők lőtték ki az aknát, a szíriai hírügynökség, SANA jelentése nem említ veszteségeket. 

A kínai Külügyminisztérium szóvivője nyilatkozata alapján Kína sokkolva fogadta a találat hírét, valamint elítéli a helyzetet. A nyilatkozat során továbbá elhangzott, hogy az ázsiai ország elvárja az érintett szíriai felektől a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi szerződés betartását, valamint konkrét lépések meghozatalát, mind a Szíriában állomásozó diplomáciai szervezetek, mind pedig azok személyzetének biztonsága érdekében. A szóvivő kiemelte még Kína ismételt felszólítását az azonnali fegyverszünetre, valamint az erőszak megszüntetésére az országban, valamint sürgeti a béke visszaállítására irányuló dialógus megkezdését.   

A helyzet pikantériáját az adja, hogy a szóvivő nemrég jelentette be, hogy kínai szakértők is csatlakoznak a szíriai vegyi fegyverek ellen zajló felülvizsgálatba.  A nyilatkozatában elhangzott, hogy a kínai szakértők független, objektív és igazságos módon fogják segíteni az ENSZ vizsgálatot. Megemlítésre került továbbá, hogy Kína álláspontja szerint a környező országoknak és a nemzetközi közösségnek aktív és konstruktív szerepet kell játszaniuk a jelenlegi politikai helyzet megoldásában, valamint hogy az ország támogatja a szíriai helyzettel kapcsolatos II. Genovai Konferencia megtartását. Néhány napja a kínai külügyminiszter kijelentette, hogy Kína álláspontja szerint a szíriai helyzet megoldásának paralel módon kell megvalósulnia: a vegyi fegyverek megsemmisítését, valamint a politikai helyzet normalizálását szimultán kell véghezvinni.   A külügyminisztériumi szóvivő kifejezte Kína mély aggodalmát a szíriai humanitárius helyzettel kapcsolatban, valamint az ázsiai ország felajánlotta segítségét a szíriai menekülteknek.    

A kínai nagykövetség szituációja nem egyedülálló. Több mint egy hete szintén becsapódott egy bomba az orosz külképviselet területére.  Pár nappal később az iraki konzulátust érte támadás, mely egy iraki nő életét követelte.  A kínai, orosz és iraki kormány mind támogatói Bashar Assad elnök rezsimjének.  Ezek az esetek felvetik azt a kérdést, hogy a lázadók támadásai valóban véletlen tévedések vagy tervezett akciók végeredményei.

Balázs Dániel

Források:

http://usa.chinadaily.com.cn/world/2013-09/30/content_17005926.htm

http://news.xinhuanet.com/english/china/2013-09/30/c_132765122.htm

http://www.reuters.com/article/2013/09/30/us-syria-crisis-embassy-idUSBRE98T0ED20130930 

http://english.peopledaily.com.cn/90883/8415351.html

http://news.xinhuanet.com/english/china/2013-09/30/c_132765324.htm

http://news.xinhuanet.com/english/video/2013-09/28/c_132758585.htm 

http://english.peopledaily.com.cn/90777/8406791.html 

http://www.reuters.com/article/2013/09/30/us-syria-crisis-embassy-idUSBRE98T0ED20130930 

http://www.tasnimnews.com/English/Home/Single/154426