Egy házaspár. Hány gyerek? – Az egykepolitika krízise

A kínai népességszabályozás legvitatottabb kérdése kétségkívül az egykepolitika. Mára komoly társadalmi és gazdasági problémákat hívott életre az eredetileg egy generációra tervezett, de már 34 éve hatályban lévő szabály.

Reform szükségeltetik
Nemrégiben a kínai helyi média tudomására jutott, hogy Peking módosításokat helyez kilátásba a kimondottan népszerűtlen szabályozás, az egy gyermek politika tekintetében az idei év végére, vagy a jövő év elejére. A tervezett módosítás értelmében a családoknak lehetőségük nyílik egy második gyermek vállalására abban az esetben is, ha a szülők közül csak az egyiknek nincs testvére. Ez mindenképp enyhítést jelentene a jelenlegi politikához képest, hiszen ma csak az a család vállalhat második gyermeket, melyben mindkét szülő egyke. A jogszabály ilyen módon történő enyhítése mellet, szó van egy 2015 után hatályba léptethető szabályozás kidolgozásáról is, mellyel egy általános két gyermek politikát vezetnének be.[1]

"Egy gyermek politika" [5]

Az egy gyermek politika az ország lakosságának 63%-át fedi le. A hivatalos kínai értékelések szerint meghirdetése óta 400 millió olyan gyermek meg nem születéséhez vezetett, akik amúgy a világra jöttek volna, vagyis Kína lakossága az intézkedések nélkül ma 1,7 milliárd fő lenne.[2] A hatályban lévő egy gyermekes korlátozás azonban csak a városi térségekre értendő, a falvakban élő családok vállalhatnak két gyermeket is, abban az esetben, ha az első szülött gyermek lány. [3]

Több gyerek? – Büntetés!
A szabályok betartását a hatóságok büntetésekkel és kedvezményekkel igyekeznek kikényszeríteni. Azok a házaspárok, akik vállalják, hogy csak egy gyerekük lesz, különböző kedvezményekre jogosultak, mint például jobb munkahely, ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás. Azt a családot azonban, mely az előírtnál több gyermeket vállal jövedelemarányos pénzbírsággal sújtják, elvehetik tőlük az állami támogatást, nem vállalhatnak munkát a közszférában, továbbá elesnek az ingyenes oktatástól és az egészségügyi ellátástól.
A materiális jellegű büntetés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a pszichés nyomásra is, ugyanis az állam azt sugallja, hogy a több gyermeket vállaló szülők nem felelős tagjai a társadalomnak és megvetést érdemelnek.[2]

„Nemi alapú népirtás”
Egy előre be nem kalkulált, tulajdonképpen kezelhetetlen hatása az egykepolitikának a nemek aránytalan alakulása. Mint a legtöbb ázsiai ország, Kína is elfogult a fiúgyermekekkel. Számos család az abortusz mellett dönt, amikor megtudja, hogy születendő gyermekük neme lány, hiszen hagyományosan fiúgyermek születését tartják kívánatosnak. Így a világátlagnál jóval magasabb a férfiak aránya a nőkhöz képest, 118 férfi jut 100 nőre. Ez komoly frusztrációkhoz vezethet, mivel normál esetben ez az arány 103:107.[5]

Őszülő nemzet
Napjainkban, amikor már kezelendő problémává kezd válni az elöregedő kínai társadalom, a népességpolitikában tervezett változtatások kivitelezése löketet tudna adni a gazdaságnak mind rövid, mind hosszú távon. Kínában jelenleg a lakosság 8,5%-a 65 év feletti, és ez az arány a United Nations kutatásai alapján 2050-re közel 24%-ra fog emelkedni. Életre hívva ezzel azt a problémát, hogy egyre kevesebb az időseket támogatni tudó fiatal.

Egy gyermekes boldog család [6]

Kína egykepolitikájának következtében a teljes termékenységi ráta (Az a gyerekszám, melynek egy nő életet ad teljes élethossza alatt) 1975 óta 3-ról 1,6-ra csökkent. Az eredményezett csökkenés jelentősen hozzájárult Kína lenyűgöző növekvő gazdasági teljesítményéhez. Azonban a dolgozó korú lakosság elérte a csúcsát. Az öregedő társadalom pedig csökkenteni fogja Kína növekvő potenciálját és nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerre is.

Két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel a gazdaságnak, melyek abban az esetben lesznek esedékesek, ha a családok számára megengedett lesz több gyermek vállalása.
Az első, nagyobb valószínűségű feltevés alapján a teljes termékenységi ráta a jelenlegi 1,6-ról 1,8-ra növekedne az elkövetkezendő 5 évben, további 11 milliós újszülöttet eredményezve. Ezzel ellenben az agresszívabb forgatókönyv szerint 2-re emelkedne a teljes termékenységi ráta, 16 millió újszülött születéséhez vezetne az azonos időszakra. A közeljövőben szükségszerűen bekövetkező népességnövekedés a fentebb vázolt elképzelések alapján elérheti az évenkénti akár 0.3 százalékpontos növekedést is.

Ami pedig a hosszú távú elképzeléseket illeti, 2030 után, amikor a gyermekpolitikában történő változtatást követően megnövekedett számú, akkor már felnőtt korú fiatal belép a munkaerő piacra, mindenképp nagyarányú növekedést eredményezhet Kína gazdaságának.[1]

A kínai vezetés nagy döntés előtt áll. Egyrészt fentebb vázolt hamarosan bekövetkező, illetve napjainkban már jelentkező előre be nem kalkulált hatások, problémák alátámasztják, hogy Kína népességpolitikája egyre inkább revízióra szorul. Másrészt abban az esetben, ha a születésszabályozás szigorán lazítanak, az a gyors népességszaporulat vállalásával is jár. Melynek egyértelmű következménye, hogy az egyre növekvő számú lakosának élelmezését nem tudja majd hazai forrásból biztosítani, és egyben fel kell, hogy adja modernizációs, gazdasági törekvéseit.

Varga Ramóna

Források:
[1] http://www.cnbc.com/id/101120068
[2] http://kommentar.info.hu/iras/2012_1/demografiai_folyamatok_kinaban
[3] http://www.cnbc.com/id/100938297)
[4] http://www.cnbc.com/id/100395141


Képek:
[5] http://asianconservatives.com/wp-content/uploads/2011/09/China-One-Child-Policy.bmp
[6] http://www.china-mike.com/wp-content/uploads/2010/12/one-child-policy-chinese-family-small.jpg