Rohamos urbanizáció, emelkedő árak - válságban a kínai ingatlanpiac

Kína jelenleg egy „városi forradalmat” él meg. Több millió bevándorló telepedik le a városokban évről évre. 2011 óta, először a történelemben, Kína népességének több mint fele (690 millió ember) városokban él. A következő 15-20 évben a számítások szerint további 300-400 millió ember költözik be a városokba. Li Keqiang új miniszterelnök nemrég felvetette, hogy gyorsulnia kellene az urbanizációnak, továbbá kijelentette, hogy Kína jövőbeni gazdasági növekedésének ez lenne az elsődleges „mozgatórugója”.

Azonban Kína városi álma kisiklani látszik. Mindennek oka pedig (a tömeges bevándorlás mellett) az, hogy nincs elég megfizethető lakás a város szegényebb rétegei számára.

Az 1990-es évekig a városok súlyos lakáshiányban szenvedtek. Zsúfoltan és szegényes körülmények között éltek a városok egyes részein. Az elmúlt két évtizedben a városok egy egyedül álló lakásprivatizációt éltek meg. A kínai kormány kedvezményes áron eladta az állami bérlakásokat, ösztönözve ezzel a fejlesztőket, hogy új magán lakásokat biztosítsanak, valamint véget vetett az állami lakás ellátásnak. 

A beáramló hazai és a nemzetközi befektetéseknek köszönhetően, példátlan ingatlanpiaci fellendülés volt a kínai városokban. 2000 és 2010 között, az Economist Intelligence Unit szerint, Kínában nagyjából kétszer annyi ház épült, mint amennyi jelenleg az Egyesült Királyságban van. Ennek eredményeként az állapot jelentősen javult. Az egy főre jutó lakótér 1980-ban még csak 43 négyzetláb volt. Azonban 2010-re ez a szám 340-re nőtt (bár ez még mindig sokkal kevesebb, mint az USA-ban). 2010-ben a háztartások már több mint a fele magántulajdonban volt, míg 1980-ban számuk országosan csak 20%-ot tett ki. 

Megfizethetetlen lakásárak

Időközben a lakások árai az egekbe szöktek a nagyvárosokban. 2000 és 2010 között az országos átlag lakásár 250%-kal emelkedett. A lakás ár-bevétel arány Kína jelentős részét „súlyosan megfizethetetlen” kategóriába sorolja. A nagyvárosokban, mint Peking és Sanghaj, egy szerény lakást több millió yuanbe kerül megvásárolni, és több ezer yuan bérelni, így a lakhatás megfizethetősége nagy gondot okoz a legtöbb kis-és közepes jövedelmű háztartásoknak.  A városi szegényeknek nincs más választásuk, minthogy alagsori szobákban és óvóhelyeken, elhagyott konténereknél, tetőtéri lakásokban és csoportosan bérelt apartmanokban éljenek, formálva ezzel különféle a nyomornegyed közösségeihez hasonló kommunákat. 

A tipikus városi szegényeken kívül (mint a migránsok és a régi / beteg / fogyatékkal élők városi lakosok) a főiskolát végzettek és a fiatal szakemberek sem engedhetik meg maguknak, hogy rendes körülmények között lakjanak. Például Pekingben, több tízezer diplomás él szűk, szögletes szobákban Tangjialingben, egy poros faluban Pekingen kívül, és órákat tölt munkába járással minden nap.

Emellett számos „szellemvárosba” ütközhetünk, amelyek tele vannak üresen álló, új építésű apartmanokkal. Viszont ezek a lakások nem a város szegényei számára vannak. A kecsegtető befektetési lehetőségek és az alacsony bérek miatt, az ipar őrületes tempóban épített fel újabb és újabb lakónegyedeket, városrészeket, sőt egész városokat. A becslések szerint 2010 végén több mint 60 millió üresen álló lakás és ingatlan volt Kínában, amelybe közel 250 millió ember költözhetett volna be. Viszont a középosztály gyarapodásának üteme közelébe sem ért a lakások számának, és az alsóbb rétegek a magas árak miatt nem tudják megfizetni ezeket az otthonokat.

Újépítésű "szellemváros" [2]

Megoldásokat keresnek

Szembesülve a növekvő elégedetlenséggel a központi kormányzat hatalmas pénzeket fektetett az alacsony jövedelmű lakótelep fejlesztésekbe. A 2010-es év fordulópontot jelentett, mivel 5,9 millió támogatott lakás felépítésébe kezdtek bele, amiből 3,7 milliót sikerült lényegében teljesen befejezni az év végére. 2011 és 2015 között további 36 millió megfizethető áru lakás megépítésére tett ígéretet a vezetés.

Habár ezek biztató célok, a kivitelezésük eddig még váratott magára. Jelentések szerint a helyi önkormányzatok a cél elérése érdekében már meglévő lakásokat címkéznek fel új és megfizethető jelzőkkel, valamint ezek a lakó épületek távoli helyeken találhatóak szegényes állapotban.  A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a jobb állapotú és könnyebben megközelíthető támogatott lakások a nagyobb egyetemeken, a minisztériumokban, és más kormányzati szerveknél dolgozók kezében vannak. 

Ami a bevándorlókat illeti, akik vidékről érkeznek a városba, a helyzet teljesen más. A Hukou-rendszer (kínai belső migráció szabályozására jött létre, gyakran belső útlevélrendszernek is nevezik) alapján a migránsok-annak ellenére, hogy hosszú ideje a városban élnek és dolgoznak- nem tekinthetőek legális helyi lakóknak, nem részesülnek állami szociális juttatásokban, így a támogatott lakásokhoz sem tudnak hozzájutni. 

„Mindaddig, amíg a városlakók egyharmadát a városi polgárjoggal nem rendelkező migránsok teszik ki, addig az urbanizáció Kínában befejezetlen marad.”- vitatja Huang Youqin (egyetemi professzor, Albany)

Huang Youqin cikke [1] alapján készítette Somodi Zsófia

Források:

[1] https://www.chinadialogue.net/article/show/single/en/6365-Lack-of-affordable-housing-threatens-China-s-urban-dream

[2] http://toochee.postr.hu/kinai-szellemvarosok

[3] ghttp://kinafigyelo.blog.hu/2012/04/17/ujabb_kihivas_elott_kina_urbanizacio